Ajánló‎ > ‎Cikkek‎ > ‎

Apait - anyait magazin - Születésünk ritmusa

Judit Nagy, 2016. jan. 20. 0:03   [ 2016. jan. 20. 0:06 frissítve ]

A szülést-születést körüljáró cikksorozatunkban  Bóna László felfogásának bemutatásához érkeztünk. A több mint két évtizedes gyógyítói tapasztalattal rendelkező homeopatát, harminc szakkönyv szerzőjét Tamás Anna kérdezte az élet indulásának kérdéséről.

Apait-anyait: Hogy rögtön a közepébe vágjunk: az egyik legizgalmasabb dolog, amit szoktál mondani az előadásaidon és a könyveidben az az, hogy a születésünk mikéntje, módja visszaköszön, megjelenik a mindennapi viselkedésünkben. Mondanál néhány tipikus példát?

Bóna László: A születésünk egy ritmus, ezt a jól ismert, meghatározó ritmust ismételgetjük az életünkben, akár szeretnénk, akár nem. Ez számunkra meghatározó jelentőséggel bír, végigvisszük az életünkön, mint egy fejünkben zúgó kiűzhetetlen dallamot. Ott zeng minden pillanatunkban, de ha bármilyen apró változást vagy döntést érzékelünk, azonnal felerősödik ez a ritmus, mintha egy dramaturg írná a következetes folytatást. Akit császármetszéssel kivettek, mielőtt végigment volna az úton, az a való életben is elindul otthonról, de akár a jól ismert úton is elakad és segítséget hív, hogy ne egyedül menjen tovább. Ha vásárol, egy ideig telepakolja a kosarát, de egy ponton kétségbeesik, és segítséget kell kérnie a döntéshez, hogy hogyan tovább. 

Aki nehezen indult el a születésben, nehezen hagyja el később is otthonát, mindent kitalál, tesz-vesz, míg kilép az ajtón, el is késik mindenhonnan, még ha időben is indul.

Aki elakadt a szülőcsatornában, beszorul a liftbe is, az alagútba is, nem ér át az úttesten a túloldalra és fél a hídon átmenni. Aki belerobbant a világba gyorsan és kíméletlenül, ugyanígy fog törekedni döntéseiben és életfordulóiban a változtatásra. Ki mint él, úgy születik. És fordítva...

Tovább a teljes cikkhez

Comments