Cikkek
Apait - anyait magazin - Születésünk ritmusa
A szülést-születést körüljáró cikksorozatunkban Bóna László felfogásának bemutatásához érkeztünk. A több mint két évtizedes gyógyítói tapasztalattal rendelkező homeopatát, harminc szakkönyv szerzőjét Tamás Anna kérdezte az élet indulásának kérdéséről.
Apait-anyait: Hogy rögtön a közepébe vágjunk: az egyik legizgalmasabb dolog, amit szoktál mondani az előadásaidon és a könyveidben az az, hogy a születésünk mikéntje, módja visszaköszön, megjelenik a mindennapi viselkedésünkben. Mondanál néhány tipikus példát?
Bóna László: A születésünk egy ritmus, ezt a jól ismert, meghatározó ritmust ismételgetjük az életünkben, akár szeretnénk, akár nem. Ez számunkra meghatározó jelentőséggel bír, végigvisszük az életünkön, mint egy fejünkben zúgó kiűzhetetlen dallamot. Ott zeng minden pillanatunkban, de ha bármilyen apró változást vagy döntést érzékelünk, azonnal felerősödik ez a ritmus, mintha egy dramaturg írná a következetes folytatást. Akit császármetszéssel kivettek, mielőtt végigment volna az úton, az a való életben is elindul otthonról, de akár a jól ismert úton is elakad és segítséget hív, hogy ne egyedül menjen tovább. Ha vásárol, egy ideig telepakolja a kosarát, de egy ponton kétségbeesik, és segítséget kell kérnie a döntéshez, hogy hogyan tovább.
Aki nehezen indult el a születésben, nehezen hagyja el később is otthonát, mindent kitalál, tesz-vesz, míg kilép az ajtón, el is késik mindenhonnan, még ha időben is indul.
Aki elakadt a szülőcsatornában, beszorul a liftbe is, az alagútba is, nem ér át az úttesten a túloldalra és fél a hídon átmenni. Aki belerobbant a világba gyorsan és kíméletlenül, ugyanígy fog törekedni döntéseiben és életfordulóiban a változtatásra. Ki mint él, úgy születik. És fordítva.
Apait-anyait: Hú!!! Szerencsére nem „kell” így maradni örök életre! Van segítség. Ha foglalkozik valaki a saját születésével, akkor van remény a változtatásra, és létezik eszköz, módszer, aminek a segítségével meg lehet haladni ezeket a mintákat, egyszer csak az életút alatt. Hogyan gyógyíthatók a homeopátia segítségével a születés-körüli traumák? Hogy választ ehhez szert a gyógyító?
Bóna László
Bóna László: Többféle homeopátiás gyógyítói koncepció létezik, van klinikai homeopátia és van egyénre szabott, alkati, klasszikus homeopátiás gyógyítás. A klinikai homeopátia is jól tudja oldani sok milliói ember kezelésének évszázados tapasztalatai alapján jól bevált homeopátiás szerekkel. Az alkatinak nevezett kezelés viszont nem csak magát a traumát oldja, hanem mindazokat az egyéni, személyre jellemző problémákat, amelyek a trauma következtében az adott embernél kialakultak.
Apait-anyait: Milyen a viselkedésmintázata, vagyis a szokásai egy sima lefolyású, békés körülmények között született embernek?
Bóna László: Nehezen fog mit kezdeni az agresszióval. Azt hiszi talán, hogy nem is kell agresszió az élethez. Persze, ha „túl békés” volt ez a szülés. „Szerencsére” az ilyen nagyon ritka. Ha mégis békésre sikerült a szülés, tudhatjuk, hogy egy békítő feladatokkal megbízott ember érkezett. Aki, habár nem tud mit kezdeni az agresszióval, pont így fogja jól érezni magát. És ha támadások érik, kénytelen lesz békés eszközökkel harcolni a békéért.
Apait-anyait: És milyen az, ha valakinek traumatikus volt a születése? Pl. nagyon hevesen, rohamosan zajlott le?
Bóna László: A heves, rohamos születésben nagyon erőteljes az önkifejezés, aki így születik, bizonyára nagyon akar lenni. Biztos sokat tud majd mondani arról, miért is jó annyira lenni. Persze születése után egy darabig elviselhetetlenül éber lesz, és később fel lehet ismerni benne, hogy persze „hiperaktív”. Ő meg nem érti, hogy a többiek miért nem élnek ezzel a nagy életenergiával, miért nem vele jönnek, miért ellene vannak. Miért akarják elbizonytalanítani a lassan születettek abban a döntésben és cselekvésben, ami nála már előbb kész van, mielőtt még felmerül egy kérdés.
Apait-anyait: Hogy jutottál el a születés és a későbbi viselkedés közötti összefüggés megállapításához?
Bóna László: Nagyon sok embert hallgattam végig mintegy két évtizeden keresztül arról, hogy mi a problémájuk, és mindig megkérdeztem, hogyan születtek, ha tudják. És persze ennyi év alatt megismertem olyanokat is, akiket a születésüktől fogva ismerek, és most már akár gyerekük van. Úgyhogy arra a kérdésre is sejtem a választ, hogy úgy szül-e valaki, ahogy őt szülték.
Apait-anyait: De ha foglalkozik valaki a saját születésével, vagy a leendő szülésével, akkor itt is van mód arra, hogy elvágja azt a bizonyos szálat, és másképp szüljön, mint ahogy esetleg született. Szerinted milyen egy „jó” születés? Hogyan van jelen a szülést kísérő szakember ilyenkor?
Bóna László: A jó születés az a születés, ami a legkevésbé van kívülről befolyásolva, irányítva, szabályozva. Amely engedi az adott egyes embert a valahonnan – tudj’ isten honnan – hozott, saját ritmusa szerint megszületni.
Bóna László, mintegy évtizede foglalkozik a homeopátia filozófiájával és gyakorlati kérdéseivel, a művészetek és a filozófia felől közelít a gyógyításhoz. A homeopátia is elsősorban, mint világszemlélet fontos számára. Abban a magasságban és mélységben érdekli, ahol minden embernek egyformán fontos tapasztalatokat ad az életről, a sorsról, a bölcsességről, az egészségről, a betegségről, a kapcsolatokról és a boldogságról.
Célja, hogy ezzel a sajátos látásmóddal hozzásegítse a hozzá fordulókat a sorsukat vezérlő valóságos erők megértéséhez. Számára a homeopátia nem pusztán gyógymód, hanem gondolkodásmód. Nagyon fontosnak tartja a homeopátiás gondolkodás kiterjesztését a pedagógiától kezdve a művészeti alkotáson át a csoportterápiáig.
Bóna László számos irodalmi esszékötet és homeopátiás könyv szerzője. A Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság alapítója és vezetője. E mellett a Waldorf Óvodapedagógiai Képzés tanára, valamint az Alternatív Cirkusziskola tanára, cirkuszszínházi előadások rendezője.
A homeopátia törvénye a hasonlóság törvénye. A hasonlóság a sorsszerűség felismerésének lehetősége. Ha felismerjük saját életünk jelképekben megragadható fő témáját, meglátjuk, hogy ez a téma milyen más ehhez hasonló helyzetekben, variációkban fordul elő, akkor felismerhetjük azokat a lehetőségeket, amelyek a saját életünkben is jelen vannak. A párkapcsolati problémák is kezelhetőek homeopátia segítségével, hiszen a családoknak közös a sorsuk, egy problémát kell közösen megoldaniuk. Bármi is történik velük, az egyéni sorsuk része a közös sorsuknak.
Forrás: Felelős szülők iskolája
“Homeopátia, mint életszemlélet”
Interjú Bóna Lászlóval, a Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság vezetőjével
„A homeopátiára nem csupán, mint alternatív gyógymódra tekintünk, hanem mint az élet, a természet, az univerzum rendjére, az élet működésének alapvető törvényszerűségére, melyet megismerve olyan tudáshoz juthatunk, mely hasznos, nem pusztán a gyógyításban, hanem a személyes élet minden területén – vallja Bóna László, a tíz évvel ezelőtt alapított Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság vezetője.
Annak idején milyen célokkal alapították meg társaságukat?
Kisebb körben rendszeresen találkoztunk, olvastunk a homeopátiáról, foglalkoztunk a filozófiájával, művészeti vonatkozásaival. A homeopátia nem kizárólag, mint egy gyógymód, hanem mint egy életszemlélet, gondolkodásmód érdekelt minket.
Milyen filozófiai gondolkodásmód áll mögötte?
A két ismert alapelv a hasonlóság és a dinamizálás. Mind a kettőt univerzálisan is lehet értelmezni, mint hatóerőt. A hasonló a hasonlóra hat – ez egy természeti elv, ami tetten érhető a kommunikációban, az öltözködésben, a pedagógiában, a gyermeknevelésben, a táplálkozásban, sok mindenben. Benne van a legősibb tradíciók gondolkodásában a Változások könyvétől a Kabbaláig. Ugyanakkor egy dinamikus minőség, ami egy olyan hatóerőt jelent, ami jelen van a hétköznapi élet szinte minden területén.
Egyéb területeken miképpen érvényesülnek ezen elvek?
Sokat foglalkoztam színházzal, irodalommal, esszéköteteket publikáltam. Ami a homeopátiában a gyógyító és a kliens között történik, azt ugyanolyan hasznosnak és felhasználhatónak tartom például színésztréningen, írásgyakorlaton. Ahhoz, hogy megértsük például a színész nehézségeit, meg kell találni, milyen rá jellemző energiaformát használ.
Az elmúlt tíz évben hogyan alakult a társaságukhoz csatlakozók száma?
Kezdetekben húsz–harminc emberről lehetett beszélni, most már egy hatszáz fős tagsága van az egyesületnek. Iskolánk is mintegy száz fővel büszkélkedhet.
Hogyan indult el az iskola, milyen elvek szerint működik?
Korábban rendszeresen szerveztünk szakmai jellegű szemináriumokat. Nem csak a homeopátia filozófiájával, hanem a klasszikus homeopátia gyógyítási szakmai kérdéseivel is foglalkoztunk. Majd megszületett az igény, hogy előadások mellett legyen egy iskola kialakított oktatási struktúrával. Az év végén végez a negyedik évfolyam.
Mit lehet tanulni ebben az iskolában?
Az első szinten a homeopátia alapjait sajátíthatja el a tanuló, megtanulja a gyakorlatban, szűkebb családi körben használni a szereket. A második szint az egyfajta tudományos publikálói, oktató szint, amellyel akár már a nyilvánosság előtt, tudományos fórumokon is elő tud adni, a homeopátia vitás kérdéseiben állást tud foglalni. A harmadik szintre jutók olyan tudást sajátíthatnak el, ami egy, a homeopátiát gyakorló orvos tudását érheti el. A fő célunk, hogy a homeopátia filozófiája a mindennapi gondolkodás, a világszemlélet része legyen.
Tavaly rendeztek egy tábort is.
Négynapos bentlakásos tábor volt, elsősorban megfigyelési gyakorlatokat végeztünk növényeken és egymáson. A növényi megfigyeléseket összegyűjtöttük, majd megnéztük az arról fellelhető gyógyszerképeket. Hihetetlen katartikus élmény volt, hogy a pusztán külső szemlélő által végzett megfigyelés a legmélyebb gyógyszervizsgálatokban leírt esetekkel párhuzamba állítható. Magával a dinamizálással is végeztünk gyakorlatokat, mi történik például egy emberrel, miközben egy szert dinamizál? Tiszta vizet ráztuk és ütögettük különböző ritmusban, különböző erősséggel, zeneileg is megpróbáltuk leképezni ennek a ritmikáját különböző hangszerekkel, és megfigyeltünk azokat a fizikai, testi változásokat, amik pusztán a dinamizálás közben történtek az emberben, és azokkal, akik ezt a folyamatot figyelték. Az idén a kapcsolatrendszereket szeretnénk a középpontba állítani, azt megfigyelni, hogy a különböző homeopátiás szerek hogyan hatnak az emberi kapcsolatokra. Például hogyan rendezi át az aznapi kapcsolatrendszert egy reggel bevett szer, ki hogyan érzi magát tőle, és mennyiben változik a többi emberhez való kommunikációja.
Úgy tűnik, fontos szerepet játszanak életében az emberi kapcsolatok
Talán azért, mert ezen a területen találkozom a legtöbb esettel. Akármilyen súlyos fizikai tünettel érkezik hozzám valaki, a beszélgetés során a harmadik–negyedik kérdésnél valamilyen emberi kapcsolatból eredő problémához jutunk.
Hogyan segíthet ebben a homeopátia?
A homeopátia nem kizárólag gyógyszerekkel segít, ez egyfajta gondolkodásmód, amely lehetővé teszi az embernek, hogy mélyebb, bensőségesebb, empatikusabb és szeretetteljesebb kapcsolatot alakítson ki a természettel, az emberi közösségekkel. Minden teremtmény a magához hasonlóval találkozik a világban, egyedi megfigyelési szempontjai miatt mindig magában lévő résszel való hasonlóságot kutatja. Fűben, fában, növényben, a másik emberben. Ha meglátja azt, ami önmagának is része, megnyugvásra lel.
Ugyanakkor ön sokat ír a kirekesztettségről.
Mindaz, amit rossznak találunk, ami ellenséges, annak is helye van az életünkben. Arra kell törekednünk, hogy mindezek ne a kirekesztettség, hanem a megértés helyére kerüljenek. A dualitást nem megtagadni kell, hanem elfogadni. Ez felbukkan már a családi kapcsolatok szintjén is: ha valaki kevésbé érti meg a többieket, és kirekesztett státuszban kerül, az nem csak neki rossz, az egész rendszert kórokozóként mérgezi.
A közelmúltban éppen a homeopátiát akarták a kirekesztetté tenni. Hogyan változott az elmúlt tíz évben a homeopátia társadalmi megítélése?
Tíz évvel ezelőtt alig lehetett róla olvasni, könyvet találni. Ma már az ember akárhová megy, talál olyan embert, akinek a családjában alkalmazzák a homeopátiát valamilyen szinten. Hozzá lehet jutni rengeteg patikában, bulvárlapok írnak róla, a hétköznapi élet része lett. Olyan sok ember gyógyul a homeopátiának köszönhetően szerte a világon, ami érthetetlené teszi a merev szembenállást. Ha ezt a kérdést egy olyan földrészeken teszik fel, ahol a természetes gyógymódok évezredek óta a hétköznapok részét képezik, kinevetik, legalábbis furcsán, sajnálkozva néznek rá. Az európai emberek egy része képtelen kimozdulni abból a felfogásból, hogy anyag az, amit meg tudunk fogni. Ha valóban a kíváncsiság hajtotta volna a kétkedőket, valódi kísérletek sorát hajtották volna végre. Legyünk szkeptikusak, de kutassunk, erre a homeopátiának is nagy szüksége lenne.
Nedbál Miklós
Bóna László több mint egy évtizede foglalkozik a homeopátia filozófiájával és gyakorlati kérdéseivel. Író, gyógyító, tanító, a Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság megalapítója, a Waldorf Óvodapedagógiai Képzés tanára, az Alternatív Cirkusziskola rendezője. A korábban színházakban rendezőként is dolgozott, több irodalmi esszékötete és könyve (Szenvedésben hasonló – az élet homeopátiás rendje, A formáktól az erőkig – a sors homeopátiás felfedezése Nemszeret – szeret, Méreg, ami éltet) jelent meg.
"A betegség a szabadság korlátozása"
VARRÓ SZILVIA - 2008.08.21 00:00
"A betegség a szabadság korlátozása" - Bóna László író, homeopátiás tanácsadó
A magyarországi homeopátia egyik elismert tekintélye, aki számos könyvében a homeopátiát nem csak gyógyító erőként, de filozófiaként és életmódként is láttatja.
Magyar Narancs: A homeopátiás szerekben többnyire nem mutatható ki a hatóanyag jelenléte. Ezért mondják sokan, hogy pusztán placebohatásról van szó.
Bóna László: Valóságismereti kérdés, hogy mi az anyag és meddig terjed. Vajon mennyi az anyag és menynyi a nem anyag a sugárzásban, a mágnesességben, az elektromosságban? A homeopátiás szerek készítése során egy anyagot több fázisban hígítunk és összerázunk, amitől valamilyen megváltozott tulajdonsága lesz. Különböző informatikai, kibernetikai, mikrobiológiai vagy ezoterikus elméletek próbálják magyarázni, mi történik az anyaggal, ha az észlelésünk határán túlra hígítjuk. Samuel Hahnemann, a homeopátia megalapítója szerint lehet, hogy halmazállapotot vált, azaz talán a szilárd, folyékony, légnemű után létezik egy sugárzó halmazállapot is.
MN: Bár Hahnemann sikeresen gyógyította a tífuszt, a hagyományos orvoslás azóta is kételkedik a homeopátiában. Mi bizonyítja, hogy hat?
BL: A homeopátia kétszáz éve létezik gyógymódként, gyógyult esetek milliói és számos tudományos bizonyíték igazolja hatását. Hahnemann materialistább volt a materialistáknál; az akkori gyógyászattal szemben ő nem hipotéziseket állított fel, hanem kizárólag empirikus úton járt el. Saját magán és környezetén vizsgálta a mérgezéses tüneteket. Beadta a mérgeket, és lejegyezte a fellépő tüneteket. És a Hippokratésznál is fellelhető törvényt alkalmazta, miszerint nemcsak ellentétes elven, de a hasonlóság elvén is lehet gyógyítani. A növényi, állati vagy ásványi eredetű anyagok egészséges embereknek beadva speciális tüneteket váltanak ki, amelyek képesek meggyógyítani a hasonló állapotban lévő beteget. Hahnemann döbbenten tapasztalta, hogy minél jobban hígítja a mérgeket, annál gyorsabb, tartósabb és kevesebb mellékhatással járó eredményt ér el a beteg gyógyulásában.
MN: Miben tér el a homeopátia a hagyományos orvoslástól?
BL: A homeopátia két nagy vívmányt hozott az európai orvoslás életébe: az individuális gyógyítást és a totalitást. A tünetek mellett a beteg életének, egyéniségének egészére figyel. Nem azt nézi, hogy valaki náthás, influenzája van, hanem azt, hogy mitől más az ő náthája, influenzája, mint a többieké. Ez a fajta egyénre szabott megközelítés nehezen kivitelezhető a közegészségügyben. A gyógyászat ma hadiiparra, logisztikára épül; tömegeket kell gyógyítani, minél gyorsabban és egyformábban.
MN: Hiányoznak a meggyőző tudományos érvek a homeopátia mellett, kevés átfogó tanulmány igazolja a hatását.
BL: Az individuális gyógyítás mérésénél már az elején kutatásmódszertani problémába ütközünk: hogy lehet olyan módszertant kidolgozni, ami individuális hatásokat tud mérni. Kérdés az is, milyen hatóidőt veszünk górcső alá: egy antibiotikum gyorsan elnyomja a tüneteket, de hogy később az a betegség milyen formában, milyen mellékhatásokkal tér vissza, azt már nem vizsgálják. Ha elnyomunk egy bőrproblémát, és a betegnek évek múlva tüdőbaja lesz, nem hozzuk össze a kettőt, mert a bőrgyógyász jól végezte a dolgát, a tüdőgyógyász pedig nem a bőrbajok elkenéséből eredezteti a problémát. Az antibiotikum gyors javulást, míg a homeopátiás szer átmeneti rosszabbodást idézhet elő.
MN: Mitől betegszünk meg? Menynyiben más a betegség a homeopata, mint a hagyományos orvos számára?
BL: A betegség a lélek fontos öngyógyító törekvése, amire a homeopata az egész ember sorsába ágyazva tekint. Feltérképezi az ember életútját, mert a betegség ezen az úton egy megoldatlan élettémát rejt. Minden sorsnak van egy alaptémája, vagy alaptémák összefüggésrendszere, amely az illető alkatából következik. A homeopata nem pusztán a külső fizikai problémára figyel, hisz a betegség csak jelzi, hogy az ember életében egy elakadás van. A mai gondolkodás szerint, ha valaki nem tud járni, majd járatja a gép, ha valamely szerve meghibásodik, kicserélik, ha a szülése elakad, megoldják helyette, és kiszedik a gyermeket. A tudati problémákra a tudomány külső válaszokat ad. A homeopata ezzel szemben nem elnyomja a problémát, hanem a szervezet öngyógyítását segíti.
MN: Mi történik, ha felkeresünk egy homeopatát?
BL: Az ember akkor fordul homeopatához, ha meg akarja érteni a tüneteit, mert azok sürgetően térnek vissza, és egyre nagyobb fájdalmat okoznak. A homeopata a konkrét fizikai fájdalmon vagy diagnosztizált bajon keresztül jut közel azokhoz az erőkhöz, amelyek az egyén életét alakítják. A fájdalom nagy energia, erő, amikor erről beszéltetjük a beteget, próbálunk a lehető legmélyebbre leásni; hol, mikor, hogy érzi, mikor érezte először. Mindez elvezet életének azon fordulópontjaiig, amikor az élete más, pozitív vagy negatív irányt vett. Ha ezeket a pontokat összekötjük, kialakul egy vezérmotívum, egy nagyon fontos történet, amelynek ő sincs mindig tudatában. Egy élettéma, amelyet születésétől fogva ír, és ami időről időre valamilyen betegség formájában jelentkezik.
MN: Ha valakinek gerincsérve van, és az orvosok megműtenék, mit javasol?
BL: Ha kiigazítunk egy hajlott hátat, az jó lehet, egészen addig, amíg az a mentális program, hogy az illető óriási terhet cipel, vagy hogy mindenki rárakja a terhét, újra meg nem görbíti a gerincét. A magatartásmodell, a mentális minták tehát továbbra is lenyomatot fognak hagyni a testen. Az ok, amitől a sérv keletkezett, továbbra is fennáll. Ha van egy daganatos betegség, ami létfontosságú szervet érint, a műtéttel megmentjük a beteget, de amitől a betegség keletkezett, azt nem szüntetjük meg. Senkit sem beszélnék le a műtétről, ahogy ha hormon vagy vitamin hiányzik a szervezetből, azt nyilvánvalóan pótolni kell. Aki operál, az nagyon fontos dolgot csinál, hiszen ha van egy szálka a köröm alatt, nem információt adunk, hanem eltávolítjuk. Az a baj, ha azok, akik átlátják az anyagi és az informatikai működést, összevesznek, nem pedig egymást kiegészítve dolgoznak.
MN: Ha az alapbaj meggyógyul, felbukkannak-e egyéb tünetek, betegségek?
BL: Aki először eljön, az olyan, mintha egy fényképet adna magáról, de "fotóalbum" ebből csak később alakul ki. Ami látszik, azt tudjuk gyógyítani, de gyakran kiderül, hogy olyan problémák is vannak, amelyekről a beteg nem tud, amelyek csak a felső réteg letisztításával jönnek elő. Az erős fájdalom beszűkít: az ember ilyenkor semmi mással nem tud törődni, mint hogy a fájdalom szűnjön meg. Ha megszűnt, sokkal szabadabban lehet foglalkozni a valódi problémával.
MN: Mi van, ha a homeopata mellényúl? Van-e rossz szer?
BL: Téveszme, hogy van jó szer, ami a beteget meggyógyítja. Ez egy terápiás folyamat; a homeopata akkor jó, ha nincs saját elve, hogy mitől lesz jobb a beteg élete, hanem csak viszszatükröz. Összehoz egy randevút a beteg és az általa ismert anyagok között a hasonlóság alapján. Tévedhet a feltáró folyamatban, de a tévedés is hozzásegítheti az igazsághoz.
MN: Hol vannak a homeopátia határai? Mi a helyzet a daganatos betegségekkel?
BL: A homeopátia szemléletéből következik, hogy nem diagnózisokra ad szert, azaz nem lehet megkérdezni, tudja-e gyógyítani a rákot, mert nem rákot gyógyít, hanem egy embert, akinek mellesleg daganatos betegsége van. A hivatalos orvoslás halmazokat hoz létre, hogy ezek daganatos betegek, azok HIV-pozitívak. A homeopátia ezzel szemben az ember egészét tudja gyógyítani, de nem a betegségeket.
MN: Mi a gyógyulás?
BL: A beteg visszakapja szabadságát, képes lesz azon dolgok megtételére, amelyeket a betegség miatt nem tett meg. A sérves beteg bizonyos dolgokba eleve bele se kezd, mert úgy véli, neki az már nem való. Az egészség képesség arra, hogy ismét megbetegedjen, újabb és újabb olyan problémái legyenek, amelyek előreviszik. Az egészség mindig egy magasabb szinten helyreállított egység, a betegség ennek a megbomlása, amely arra készteti a beteget, hogy újabb szinten újabb egységet állítson elő.
MN: De jó-e, ha a szer megváltoztatja valakinek az életét, rádöbbenti lefojtott dolgokra?
BL: A homeopátiás szer csupán egy információ, ami ha elég hasonló az egyén saját energiájához, akkor semmi mást nem csinál, mint energiát ad, amit az ember arra fordít, amire szeretne, sokszor arra, amit eddig nem mert megtenni. Ha valaki boldog kapcsolatban él, nem fog szakítani a szer hatására. A betegség korlátozás, a tünetek ezt a szabadságvesztett állapotot jelzik. Ha jó egy szer, akkor hatására felelős leszek döntéseimért, nem a félelmeim hatása alatt döntök.
MN: Ön homeopátiás párterápiát is tart. Ez miből áll?
BL: Az elmúlt nyolc évben mérhetetlen esettömeggel találkoztam; napi nyolc-tíz beteg részletes élettörténetéből egy sorskatalógus áll össze. Önkéntelenül elemelkedik az ember a konkrét fizikai bajoktól, és élettörténeteket lát egymáshoz hasonlónak, sorsmodelleket, visszatérő történéseket fedez fel. A párterápia ugyanazon a gondolaton alapul, mint a homeopátiás anamnézis. A két ember közös problémáját nézzük, azt keressük, miben látszik a krízis. Miközben a két fél érzésekként és gondolatokként interpretálja, valójában testi történések zajlanak le bennük: összeszorul a gyomruk, majdnem elájulnak, nem kapnak levegőt. Nem az egymásról alkotott hiedelmek és téveszmék síkján oldjuk meg a problémákat, hanem a fizikai történéseket ismerjük fel, és megnézzük, mikor, hogyan jelentkezett ez korábban. Ha megértik, hogy a másik milyen fizikai állapotba kerül egy krízishelyzetben, akkor azt is megértik, hogy mindez nem a kapcsolat során alakult ki, hanem hozott dolog. Korábbi történések következménye, amit a legjobban ebben a kapcsolatban élnek meg. Egyéni terápián ugyanígy kell a betegnek megértenie, hogy a daganatot ő növesztette, nem pedig rátelepedett.
MN: A hagyományos orvoslás távol tartja magát a homeopátiától. Miért?
BL: Rengeteg orvos, gyógyszerész érdeklődik homeopátiás tanfolyamok iránt, egyre több gyógyszertár tart ilyen szereket. Az arnica montanát (főleg sebgyógyulásra, törésre, rándulásra adott szer - V. Sz.) szülészeti osztályokon, mentőhelikoptereken is alkalmazzák. Az EU-tagállamok közül Magyarország azon kevesek közé tartozik, ahol orvosi diplomához, szakvizsgához kötik a homeopátiás orvoslást. Kossuth és Széchenyi idején virágzott a hazai homeopátia, egyetemi tanszék, homeopátiás kórházak működtek. Az önkényuralmi rendszerek kiiktatták, Rákosi burzsoá tudománynak hívta. Még a Szovjetunióban is előbb lett az egyetemi oktatás része, mint Magyarországon, ahol csak lassan fogadta be a hivatalos tudomány.
MN: Ön nem orvos. Hogyan gyógyíthat mégis?
BL: Szükséges, hogy azok a betegek, akik hozzám fordulnak, más hivatalos vagy alternatív orvosi ellátásban is részesüljenek. Én a homeopátiát mint filozófiát, világszemléletet használom, hogy ezzel a sajátos látásmóddal hozzásegítsem a betegeket a sorsukat vezérlő valóságos erők megértéséhez. Hogy ez elég-e ahhoz, hogy felépüljenek egy súlyos betegségből, ahhoz kell a betegek akarata, kitartása is. Számomra a homeopátia nem pusztán gyógymód, hanem gondolkodásmód. Hogy a hasonló a hasonlóra hat, az olyan természeti törvény, amelyet alkalmaz például a divat vagy a reklám is. Nem egy ócska bankba visszük a pénzünket, még ha az takarékosan bánik is a külsőségekkel, hanem a legpompásabba, mert érezzük, hogy a pénz pénzt vonz. Fontosnak találom a homeopátiás gondolkodás kiterjesztését a pedagógiától kezdve a művészi alkotáson át a csoportterápiáig.
MN: Az Alternatív Cirkusziskolában színészek tréningezésére használja a homeopátiát.
BL: Az Alternatív Cirkusziskola civileket, nem képzett artistákat tanít arra, hogy a cirkuszt mint művészi kifejezőeszközt, mint ősi jelképekbe rejtett erőt használják. A mozgáson és különféle szituációs gyakorlatokon keresztül megismerjük egymásnak azt a fajta energiarendszerét, ami egyéni mozgását, testtartását, alkatát, sorsát alakítja. Kezdetben a színész ösztönösen vonzódik egyfajta mozgáshoz, egy cirkuszi eszközhöz; erről beszélgetni kezdünk a mozgáson keresztül. Rájövünk, melyek azok az erők, amelyek vonzzák a színészt, mi az a testi érzet, ami érdekli. Így jutunk el a saját életünket uraló archetipikus erőfajtákhoz.