Rejtett történetek a homeopátiás szerekben

EZ IS IGAZ – AZ IS IGAZ

Egy Anacardium hang

„Az egyik fülébe egy ördög súg, a másikba egy angyal.” – ismerjük jól, a homeopátiás Anacardium egyik fő mentális rubrikája ez. (MIND – Delusions – devil – speaking in one ear, prompting to murder – and an angel in the other ear, promting to acts of benevolence) És az Anacardium állapotban lévő ember fejében valóban egymásnak ellentmondó hangok egymásnak ellentmondó késztetéseket beszélnek. Egyszerre, hogy „öld meg és szeresd!” Nem csoda, hiszen a homeopátiás szer a kesudió édes magja és keserű héja közti hártyából készül, egymásnak ellentmondó minőségeket szétválasztó rétegből.

– Amióta szedem az Anacardiumot, meggyógyultam – mondta nekem egy fiatalember, akiről azt mondták, hogy borderline vagy bipoláris, mániás-depressziós, de mindez minimum skizoid zavarral. – Azelőtt két hang szólt a fejemben, az egyik azt mondta, hogy öld meg anyádat, a másik meg azt, hogy öleld meg! A világot szeretnivaló emberekre és ellenségekre osztottam, és magamban is találtam szeretnivaló és ellenséges részt. Most már tudom, a kesudió megvilágosította az elmémet, hogy minden, amit igazságnak hiszek magamban, azt magamban cáfolni is tudom. Igaz állítás és cáfolat megfér bennem egyszerre. Ráadásul, ha valamit magamban igazságnak gondolok, annak magamban nem csak egy, hanem számos cáfolatát meg tudom találni. És most már tudom azt is – mondta a fiatalember, aki rátalált a homeopátiás kesudióra –, hogy ha állítok valamit, amit igaznak gondolok, és azt valaki más cáfolja, akkor ő csak egy bennem lévő hang, ami kívül megjelenik őáltala. Nem mond ő mást, csak egy olyat, amit megtalálnék én is magamban magam cáfolatára. Aki vitatkozik velem, csak olyan érveket tud használni ellenem, melyeket én is tudnék használni magammal szemben. Érdemes tehát hallgatnom a másik emberre, még ha ellent is mond nekem, hiszen tudom, hogy csak olyan érvekkel mond ellent nekem, melyekkel én is tudnék magamnak ellent mondani. De szerencsére már nem belül megy bennem a vita, hanem a bennem vitatkozó részek kívülre kerültek, én mindig csak az egyik vagyok, a többi fél kint van.

– De csak olyan emberrel érdemes szóba állnom – folytatta a gondolatmenetét a fiatalember, aki azt mondta magáról, hogy meggyógyult az Anacardiumtól –, csakis olyan emberrel érdemes beszélgetésbe kezdenem, aki tudja magáról ugyanezt. Aki tudja, hogy mikor ellentmond nekem, akkor valójában egy olyan véleménynek mond ellent, ami az ő véleménye is lehetne. És tudja, hogy amit én állítok, azt állíthatná ő is, és én lehetnék az én igazságommal az ő fejében is az egyik igazság, amit ő önmagán belül cáfolni tudna. Csak azzal az emberrel érdemes beszélnem, aki úgy tud önmagában vitatkozni, ahogy velem, és tudja, hogy amit ellenem állít, csak egyik hang a sok közül, egy olyan hang, amit most ő képvisel, és én egy másik, amit én képviselek, de valójában mindegyik hang lehetne mindegyikünkben.

– Az biztos, mondta végül, hogy olyan emberrel nem érdemes szóba állni, aki nem képes önmagának ellent mondani, hanem azt hiszi, hogy amit mond, az az egyetlen lehetséges igazság, az ő igazságán kívül nincs semmi sem, és nincs cáfolata az ő igazságának sem rajta kívül, sem belül. Na az ilyen ember nem normális – mondta a fiatalember –, én vagyok a normális. Meg nem is.

Bóna László

f

Nyár végén úgy ömlik szét a tájon az aranyvessző, mint az édesen aranyló napfény ilyenkor. Még, ha heves is a nyár delelőkor, de már a hajnalban felszálló ködben és a csendes naplementében látszik, hogy ez a hevesség a nyár vége már. Nem a szél fújja szanaszét az aranyvessző aranyló virágporát, hanem sárga bogarak, méhek, darazsak hordják messze. Arannyá érik ilyenkorra a nyár, arany virágokba és édes termésekbe szilárdítja a nyár a hevét – az aranyvessző, latin nevét a megszilárdulásról kapta, úgy hívják, Solidago, egésszé, teljessé szilárdulni, azt jelenti.

A napraforgó vagy a vadrepce sárgája a nap leghevesebb időszakában tükrözi vissza a nap arany színét, az aranyvessző már azt, amikor a nap már nem perzsel, hanem már édesen simogat, békésen aranylik az aranyvessző, mielőtt vadon termő vörös bogyós terméseknek adja át a táj az uralkodó színét.

Már a középkorban is használták a Solidago különböző fajtáit, többnyire vese és húgyúti bajokra, köszvényre, vesekőre és vesehomokra, megkeményedett prosztatára – megszilárdult érzésekre, mondhatnánk – és sebek gyógyítására, elvégre fészkes virágzatú, mint az Arnica és társai, és körömvirágféle, mint például a Bellis perennis, a százszorszép. Többféle aranyvessző terjedt el nálunk, a kanadai Solidago canadensis, a gigantikus Solidago gigantea és a Solidago virgaurea, vagy virga-aurea, szó szerint az arany-szűz. Ez utóbbiból készült homeopátiás szer a leggyakrabban használt aranyvessző-szer a homeopátiás gyakorlatban.

Az évek hosszú sora alatt valóban sok fájdalmas hólyaghurutot, fájdalmas vizelést, prosztatagyulladástól nehéz pisilést, nyomásra érzékeny, fájdalmas vesegyulladást láttam gyógyulni homeopátiás Solidagotól. Láttam Solidagotól vesehomokot, vesekövet eltávozni, a vese elégtelen működésétől fájdalmas lábdagadást gyógyulni, vörösesbarna, égő vizeletet egészségesen aranyló sárgára változni.

Na de milyen sebet ejthetett a Solidago-lelken a nyár, hogy mire véget ér, fájdalmassá válik a kiválasztás, vörössé, véressé és nem aranylóvá? Talán nem érlelte meg a nyár heve a lélekben, amit meg kellett volna? Nem vált valamilyen nyári tapasztalás terméssé? Nem szilárdította meg, amit meg kellett volna, vagy túlságosan megkeményítette, aminek lágynak kéne maradnia?

Igen, sok esetben láttam a Solidago állapotra jellemző fájdalmakat valóban nyár végén. És gyakran tényleg aranyló szüzeknél, vagy átvitt értelemben szűzies hölgyeknél, a nagy szerelmet a nyártól váró, szerelemben lángoló nőknél vagy első nagy szerelmükre áhítozó félszeg fiatal férfiaknál. Lehet, hogy a nyári káprázat elhozta a nagy szerelmet, a nagy Őt, és mire elmúlt a nyár, elmúlt a szerelem, a nagy Ő nem lett nagy és nem lett ő sem. Érzékeny lelkek ők, kiken segít az aranyvessző, legyenek akár nők, akár férfiak. És pont az érzékenységük okozza esetleg kudarcukat a szerelemben. Hogy a nagy szerelem nem az lett, mint várták, vagy a nagy szerelmet elvitte előlük egy kevésbé érzékeny, hozzájuk méltatlan versenytárs. Aki lágy, az bátortalan. Meg kellene szilárdulni, keményedni, de az fájdalmas. Nem baj, mondja a Solidago – mert mindegyik növény mond valamit, különösen homeopátiás minőségében – mondja a Solidago az ő igazságát, hogy érzékenyen maradva is meg lehet találni a szerelmet, mely csendesen és aranylóan olvad a tájba, mint a mézesen simogató nyárvégi nap.

És az aranyvessző sokáig virágzik, úgy, mint az őszirózsafélék, melyek még akkor is színesek, mikor már jönnek fagyok. Az aranyvessző még akkor is aranylik, és semmit sem veszt aranysárgájából még akkor sem, mikor már száraz. Úgyhogy, ne bánd, hogy vége a nyárnak – mondja Solidago csendesen –, légy szilárd, állhatatos, de ne keményítsd meg a szívedet, ne bánkódj, hogy elmúlt a nyár, jöhet ősszel is nagy szerelem!

Bóna László

f

NYÁR ÉS NYÁRFA

Kavarognak a nyárfapelyhek, mint a hópihék. Könnyűséggel üzen a tavaszba hirtelen belenyitogató nyár. A nyárfapelyhek a könnyű és meleg szélben leesés nélkül tudnak libegni, sőt akár tölcsérszerűen fölfelé pörögnek. Néha táncolnak, néha úsznak. Szétválnak, összeállnak. Még nincs sok bogár, de a bogarak, ha majd később megszületnek, ezt a könnyűséget igyekeznek utánozni, mintha maguk is szálló magok lennének. A felkelő nap fénye sem forró még ilyenkor és megcsillan benne egy két szélben lengő hosszú pókfonál, szintén a könnyű lebegés jegyében. Erősebb szélben a szállongó nyárfapelyhek pörgése lehet gyorsabb, a lassabb szélben a lassú ülepedés erősebb, de a könnyedség kétségtelen.

A rezgő nyárból készült homeopátiás szerben benne van a nyárfa magassága, aki bevette a szert, annak fájt a nyaka, ha lenézett. Aki a földre nézett, szédült is. Vagy minden fa eleve magában hordja az öreg-időt, vagy öreg nyárfából készülhetett a szer, mert a szer tünetei olyanok lettek, mintha egy öreg ember állapotáról adnának híreket. Reszketeg kezek, lábak, ügyetlenség, elesés, elesettség, elzáródó húgyutak, megnőtt prosztata, műtétek utáni lassú helyreállás – szerepelnek a szer tünetei között, és mindenekelőtt félelmek, félelmek az öregségtől és a haláltól. Félelem, hogy az ember nem képes elvégezni a dolgát, hogy alkalmatlanná válik az életre, hogy felejt, hogy bepisil, mert már gyenge a hólyagja, gyenge a záróizma, hogy nem áll helyre egy műtét után, hogy elejti, amit a kezében fog, mert hiába volt nagy és erős, remeg, mint a nyárfalevél, hol zöld, hol ezüst arcát mutatva, remeg, rezeg kívül, belül. Ezek a legfontosabb tünetei a rezgőnyárból készült szernek (Populus tremuloides). Mire szer lesz a fából, eltűnik a könnyedsége. Igaz, nem a nyárfapehelyből készült a szer, hanem a friss, belső kérgéből, de gondolhatjuk, hogy ennek az öreg, hatalmas, sokat megélt fának az a bölcsessége, hogy a félelme könnyű habot pelyhedzik.

Bóna László

f

EPERSZEZON

Amikor Jan Scholten először járt Budapesten, a rózsafélékről beszélt, köztük az eperből készült homeopátiás szerről is, a Fragaria vescáról. Azt mondta, hogy a Fragaria segít lezárni egy szerelmi kapcsolatot. Amikor már egy szerelem véget ért, de még valamelyikük nem tudja elengedni a kapcsolatot, a homeopátiás eper segít ebben. Nem tudom, hogy Scholten ezt honnan vette, de az biztos, hogy akkoriban sokan kipróbálták. Az Aranysárkányban lehetett kapni. Még egy darabig a Scholten szeminárium után. Azután elfelejtődött. De akkoriban még én is sokaknak ajánlottam, akik küzdöttek egy lezáratlan, sok szenvedést okozó kapcsolattól. Bevált. Persze lehet placebo-hatás is. Eper-placebo. Ha az ember azt hiszi, hogy ez ad erőt a szakításhoz, könnyebben szakít. De a hatás kimutatható volt. Sokan visszajeleztek vagy kíváncsiságból rákérdeztem. Azt mondták, hogy a Fragaria után végre sikerült lezárniuk egy nehéz kapcsolatot, de szinte egyből újra szerelmesek lettek. Azt még nem mondta akkor a csupa-szeretet Jan, hogy ha az ember nem vált témát az életében, akkor ahogy a téma befejeződik, egyből ugyanaz el is kezdődik.

Úgyhogy óvatosan az eperrel! Vigyázz vele! Szedd magad!

(A képen egy régi fotó egy bulvár napilapból.)

Bóna László

f

ÚJRA CSÖRÖRGNEK A CSÖRGŐFÁK

Pont egy éve történt, hogy egy budai kávézó árnyas teraszán egy csörgőfa termését fújta épp a kávém mellé a szél. Noha az értelmes ember igyekszik távol tartani magát a babonaságtól, nem lehetett nem üzenetnek venni. Akkor igyekeztem utánajárni, és itt, a csoportban kibontani a csörgőfa üzenetét. Most, az idei különösen száraz nyárban egyszerre száradtak meg a csörgőfák termései, és feltűnők lettek, hogy milyen sokan is vannak, mennyire gyakori városi díszfák, és hogy mennyire csörögnek. Üzenetük csak hangosabb és időszerűbb.

A csörgőfa terméséből nem készült homeopátiás szer, így gyógyszervizsgálat sem, tavaly készítettem belőle (C30-asban), és be is vettem. Feljegyeztem azokat a különleges tüneteket, melyeket a szer okozott, és melyek azért tűntek fel, mert nem jellemzőek rám, vagyis tényleg gyógyszervizsgálati tünetek. Emlékszem, hogy a legkisebb zaj is zavarni kezdett (csörgőfa), különösen az ember által keltett zajok, motorbicikli, hajnali fűnyírás, utcai veszekedés, de a leghalkabb gépi hangok is, a bojler halk surrogása, amint bekapcsol. Fokozottan zavart, ha fegyelmezni akarnak, zavartak a társadalmi szokások, amelyek betartására figyelmeztetnek, zavartak az értelmetlen szabályok. Dühöt és tehetetlenséget keltettek. Szárazságot okozott, kaparó érzést a torokban, hiába próbáltam felköhögni, vagy inni rá, nem javult. Elnehezítette a végtagokat, kézzel kellett felemelni a lábamat, ha fel akartam tenni valamire, vagy be akartam ülni a kocsiba. Lelassult, fáradt, elgyengült állapotot okozott, mint amikor lázas betegnek érzi magát az ember, de nincs láza. Zavarni kezdett a piszok, gyakran kellett kezet mosni, az asztalt letörölni (szappanfafélék).

A csörgőfa (Koelreuteria paniculata) a szappanfavirágúak (Sapindales) rendjébe, a szappanfafélék (Sapindaceae) családjába tartozik. Olyan rokonai vannak, mint a juharfafélék, vadgesztenyefafélék, vagy mint a licsi, vagy a szappanfa Sapindus, melynek termése a mosódió, melyet valóban mosószerként lehet használni. A család tagjai több kevesebb szaponint tartalmaznak, amely olyan egyes növényekben található vegyi anyag, mely a szappanhoz hasonlóan habot képez vízzel keverve. A növények az élősködők távol tartására használják, de szappanhoz hasonlóan oldják a zsírt, így a szaponint tartalmazó gyógynövények belső zsíroldóként tisztítják a bélrendszert, a májat, csökkentik a koleszterint, és egyes kutatások szerint rákmegelőző jótékony hatásuk is van.

Jan Scholten leírása szerint a szappanfafélék családjába tartozó növényekből készült szerek állapotára, és így valószínűleg a csörgőfára is igaz, hogy olyan helyzetet jelenítenek meg, melyben az ember a társadalmi szabályokat túl merevnek és szigorúnak érzi. Úgy érzi, hogy a társadalmi szabályok értelmetlenül korlátozzák, hogy ki van szolgáltatva annak, hogy a hatalom túl merev szabályok közé szorítja. Úgy érzi, hogy az emberek többsége kritika nélkül elfogadja ezeket az értelmetlen szabályokat, és mivel elfogadja, őrá is rákényszeríti, hogy értelmetlen szabályokat tartson be, és azoknak feleljen meg. Úgy érzi, hogy kitörési lehetősége sincs ebből, csak egyetlen lehetősége van, behódolni és elfogadni, lemondás és reménytelenség árán. Szélsőséges esetben ez olyan érzéshez vezet, hogy az ember átéli, hogy születése okán került egy olyan korlátozott helyzetbe, melyből nincs kitörési lehetőség, és mivel születésétől fogva van egy kasztban, fajban vagy társadalmi osztályban, csoportban, ezáltal megvetett és korlátozott, kirekesztő szabályok közé szorított. De ugyanez a téma megjelenhet ellenkező póluson is: a szappanfélék állapotában lévő ember kívánja, hogy egyértelmű és merev szabályok, hitelvek vezessék a társadalmat, és harcosan képviseli, hogy azokat tartsa be mindenki.

Azoknak a szappanfák családjába tartozó növényeknek a gyógyszervizsgálatából következik mindez, melyeket a homeopátia régóta használ, jól ismer. És ennek a családnak a közös, egyértelmű tünete az is, hogy szeretik a kávét. Ebbe a növénycsaládba tartozik a guarana, a Paullinia cupana is, mely sok koffeint tartalmaz, és kávéhoz hasonló italt készítenek belőle, élénkítő hatású, a népszerű energiaitalok egyik összetevője. Homeopátiás szerként olyan állapotot jelenít meg, ahol egy embert kulturális, nemi vagy faji hovatartozása alapján bántalmaznak. A globális méretekben elterjedt energiaital e szerint finomabb esszenciális szinteken nem az egyenlőséget, hanem a társadalmi különbségeket erősíti meglehetősen agresszíven. Így teljesítve ki a szappanfafélékbe rejtett információt, a társadalmi szabályok merevségéből következő erőszakot.

Tavaly épp a kávém mellé hullott egy csörgőfa termése, idén nem hagytam a véletlenre, odatettem a kávém mellé egy kis füzérrel. Hátha egyre időszerűbb az üzenete.

Bóna László

f

Az Ignis alcoholis (alkohol tüze) nevezetű homeopátiás szer úgy készült, hogy egy kristálytálba töltött tiszta alkoholt sötétben egy gyertyával meggyújtottak, és amikor az alkohol szinte teljesen leégett, a maradék alkohol egy cseppjét vízbe cseppentették, majd ezt potenciálták és gyógyszervizsgálták. Jeremy Sherr budapesti szemináriumán is említette ezt a szert, hogy sikerrel használta napallergia és naptól való leégés eseteiben. Az ő felvetése alapján kezdtük ajánlani, és számos eset tapasztalata alapján mondhatjuk, hogy az Ignis alcoholis magas potenciában (C200) segített a napallergia hajlamon, és alacsony vagy közepes potenciában (C30, C15) az enyhe háztartási égési sérüléseken (amikor a sérülés enyhébb, mint amire a homeopátiában Cantharist adnánk, és nem szeretnénk, hogy a Cantharis rosszabbítson) és az akut napallergiás kiütéseken vagy a napozás utáni leégésben (amikor nincs láz és nincs hólyagos bőr, vagyis nem a Belladonna indokolt).

Ez után kezdtük javasolni olyan panaszokban, ahol az égő fájdalom a domináns. Az Ignis alcoholis gyógyszervizsgálatának ismeretében ajánlottuk és nagyon jó visszajelzéseket kaptunk például gyomorégés akut kezelésben, ahol ez közvetlenül evés után jelentkezik, és olyan erős felfújódással jár, hogy a ruhát meg kell lazítani hozzá, mert fájdalmasan szorosnak érződik. Számos esetben használtuk sikeresen menopauza idején hőhullámokban, ahol a hőhullám erős arcvörösséggel és arcégéssel jár, és a hőhullám-rohamokat nagyfokú kimerülés követi. (A tünetjegyzék alapján ájulás is követheti a hőhullámtól való kimerültséget, erről nem kaptunk visszajelzéseket.) Az Ignis alcoholis C30-as kb. egy hónapig tartó heti 3-szori rendszeres adagolása mellett a hőhullámok jelentősen enyhültek és az elviselhetőség szintjére csökkentek.

Egy szer megismerésében érdemes a különleges, karakterisztikus tünetekre figyelni, különösen azokra az ellentmondást tartalmazó testi tünetekre, melyeknek szimbolikus jelentősége is van.

Az Ignis alcoholis gyógyszervizsgálatában erős szemszárazság jelenik meg erős könnyezéssel. Annak, hogy egyszerre van könny és égés, annak szimbolikus jelentése van. Van olyan gyógyszervizsgálati tünete a szernek, hogy „azt hiszi, hogy az eső a világ könnye”, vagyis sír a világ, amikor esik, és vonzódik a tűzhöz, mely felszárítja a könnyeket. Kiváló eredménnyel használtuk számos esetben ezt a szert közepes potenciában (C30) szemégésekben, ha a szem száraz és mégis könnyezik, visszatérő kötőhártya gyulladásokban, amikor a szem érzékeny a levegőre, szélre, kiszárad, könnyezik és begyullad, de leginkább akkor, amikor túlzott képernyőhasználat után a szem kiszárad, ég, fáj és könnyezik. Különösen jó ez a szer, ha a túlzott képernyő használat függőséggel jár együtt, valamilyen szenvedéllyel. Nincs azonban tapasztalunk arról, hogy segítene alkohol-függőségben. De a virtuális szenvedélyekben, számítógép függőségben, számítógépes játékszenvedélyben sok esetben tudott segíteni, hiszen a szer mégiscsak az alkohol tüzéből készült, ilyenformán az esszenciája: szenvedélyes vágy megtisztulni az égető, elemésztő szenvedélytől. Ez a szerre jellemző állapot belső ellentmondása. Így már érthető, hogy miért szerepel egyetlen szerként abban a tünetben, hogy „azt hiszi, hogy a purgatóriumban van”.

Bóna László

f

A tömjénről 

A homeopátiás tömjén (Olibanum sacrum) gyógyszerképének spirituális részét könnyen megérthetjük a kiinduló anyag természetéből, kultúrtörténetéből, de mit is kezdjünk a gyógyszervizsgálatban jócskán szereplő vaskos szexuális vonatkozású tünetekkel. Egyetlen szer a tünetjegyzéknek abban a női fejezetében, hogy „orális szexre vágyik”, hogy „a leszbikus szex érdekli”, és kevés szer között áll ugyanebben a női fejezetben, hogy „könnyen jut el az orgazmushoz”. De számtalan szexuális vonatkozású rubrikáját találjuk: „egész éjszaka erotikus fantáziákkal foglalkozik”, „csak a szexre tud gondolni”, egyetlen szerként szerepel abban, hogy „a közösülés javít a fejfájásán”. Szétfeszítő, fejfájást és álmatlanságot okozó, meg nem élt szexuális vágy van a tömjénre jellemző állapotban. Miközben szintén egyetlen szer abban a tünetben, hogy „képzeletbeli emberbe szerelmes”, vagy „csak elképzelt szerelemmel szeret valakit” (love imaginary person). Az alvás problémák esetében szintén egyedüli szerként találjuk abban a tünetben, hogy „egyik nap tud aludni, a másik nap nem”.

Az Olibanum sacrum, noha ritkán használt szer, bizonyára a homeopata gyógyítók világszerte különféle bajok gyógyítására használták, de itt most mi csak azt szeretnénk megosztani, ami a saját igazolt és hiteles tapasztalatunkból származik.  Az eddigi tapasztalataink szerint az Olibanum sacrum-ot a legeredményesebben kamaszok bulimiás függőségeiben használtuk. Mintegy 20-30 esetet tudnánk dokumentálni az elmúlt 10 évben, amelyben a homeopátiás Olibanum sacrum sikeresen segített bulimiás kamaszoknak, de felnőtteknek is, akik a szexualitás hiánya miatt boldogtalan párkapcsolatban élnek, és folyamatos nassolás miatt híznak el. A tömjén két szer között áll abban a tünetben, hogy „akkor is eszik, amikor nem éhes”. (A másik szer a Caladium, amit úgy ismerünk, hogy segít a dohányzásról való leszokásban. A Caladium állapotban lévő ember a dohányzás helyett nassol és előtte valószínűleg valami helyett dohányzott.) Az Olibanum segít az éjszakai, majd nappal is eluralkodó nassolásról való leszokásban. De lényeges, hogy az Olibanum állapotban lévő bulimia mögött egy feszítő szexuális vágy és egy romantikus szerelem ellentmondása áll. Ezért tudtuk ezt többször sikeresen kamaszoknál alkalmazni főleg kamasz lányoknál, akiknél valóban éles ellentmondás van a nyersnek, túl obszcénnek vagy perverznek tartott szexuális érdeklődés és a romantikus, idealizált szerelmi eszmény közt. Azt is mondhatjuk, hogy az Olibanum segít abban a korai kamaszkorban, ami a média túlszexualizált jelenléte, a pornó egyre fiatalabb korosztályban való terjedése miatt egyre szélesebb körben okoz problémát. Ebben az egyre korábbra húzódó életkorban jellegzetes állapot az, hogy a nemiség mindent elsöprő erővel hatja át a kamasz gyereket, annak minden nem konvencionális formájával, miközben valódi partnerkapcsolatra, a nemiség valóságos megélésére még talán éveket kell várnia. Mondhatjuk erős vágy van, de partner még nincs hozzá. Mesterségesen felkeltett erős vágy van szexuális éretlenséggel együtt. Ez az az állapot, ami függőséget okoz a tömjén-állapotban. Mindenekelőtt egész éjszakai ébrenlétet okoz, képzeletbeli rajongással egy képernyőn követett sztárral. Egész éjszakai nassolással. Bulimiával, hízással, bűntudattal és fogyókúrákkal, amelyek anorexiához váltott bulimiához vezetnek. Az Olibanum állapot pontosan megjelenít egy egyre általánosabb, mai korra jellemző kamasz állapotot: szerelemhez hasonló rajongást a virtuális világban szereplő celebek iránt azzal a vággyal, hogy hasonlítani kell hozzájuk. Ebben az állapotban felborul az alvás ritmusa, egész éjszakai virrasztások átaludt napokkal váltakoznak. Átnassolt éjszakákat koplalással eltöltött napok követnek. Mondhatjuk, hogy a tömjén- állapotban az evés egy orgazmust helyettesítő orális fixáció.

A tömjén füstje eredetileg egy spirituális tudatmódosulás, egy magasabb éberség elérésének eszköze, de egy homeopátiás szer gyógyító szer, az adott szerre jellemző kóros folyamatokban használatos. A tömjén kóros állapotában a tudatmódosulás iránti vágy a szexuális függőségekben, az ételtől való függésben és az alkoholtól, könnyű drogoktól való függésben nyilvánul meg. Olyan egyedi, különleges rubrikáit találjuk a tömjénnek a tünetjegyzékben, hogy „sokat foglalkozik a vallással”, de olyan kérdéseket tesz fel, hogy „vágyakozó szemei voltak-e Jézusnak” vagy hogy „fogyasztott-e Jézus drogokat”. Olyan tünetekben találjuk, hogy „korábbi drogos élményei foglalkoztatják”, „teljesen kimerül az alkoholtól”. Az Olibanum sacrum homeopátiás szert jó eredménnyel használtuk sok esetben olyan kamasz gyerekeknél, akiknek túlfűtött szexuális érdeklődésükkel együtt elalvási nehézségeik vannak, egész éjjel a képernyő előtt ülnek, eszegetnek, másnap mindig kimerültek lesznek, az iskolában végig félálomban vannak, majd éjjelre megint éberek lesznek, újra nehezen alszanak el, és ez az ördögi kör ahhoz vezet, hogy előbb könnyebb alkoholos italokat majd ezután könnyebb drogokat használnak arra, hogy el tudjanak aludni. Előbb utóbb képtelenek is lesznek ezen eszközök nélkül elaludni. Az alkohollal és drogokkal való visszaélés pedig még jobban fokozza a kimerültséget. És ezt a kimerült állapotot tetézi az, hogy híznak, ezért koplalnak, vagyis még inkább megvonják maguktól az energiát jelentő táplálékot, és ezt a hiányt eleve nassolásra készített egészségtelen termékekkel tudják csak pótolni.

Egy homeopátiás szer jól tükrözi azt a belső konfliktust, ami az adott szerre jellemző kóros folyamatokat elindítja. Mindig van egy belső konfliktus, ami ugyanúgy képes megbetegíteni, mint ahogy ugyanez a konfliktus képes az egészség felé vezetni. A tömjén – tapasztalataink szerint – jól használható abban az állapotban, amelyben a felnőtt élete kezdetén álló ember megéli az ismeretlen erőként feltámadó földi, testi vágyait, meg nem értve és elhagyatva tanároktól, szülőktől és az Istentől.

Bóna László

f

MI VAN ELŐBB – GONDOLAT VAGY ÉRZÉKELÉS?

A CEDH – Terápia Natúra Alapítvány (f) időről időre megoszt egy-két apró érdekességet különféle homeopátiás szerekről. De, amit az Agaricus muscariusról kiemelt Vermeulen Prismájából - "Az AGARICUS MUSCARIUS alkatú beteg elbeszéléseiben minden apró probléma túlzott mértékűnek tűnik, fel van nagyítva. Pl. A kis vermek, lyukak félelmetes szakadékoknak tűnnek, a hőstetteiről regél, nagy embernek képzeli magát, azt gondolja, hogy hatalmas erő birtokosa.", - az különös filozófiai jelentőséggel bír. És ennek lényege mégis csak a szer teljes képének ismeretében rejlik.

A légyölő galócából készült homeopátiás szer egyes végtagok megnövekedésével jár. Az ember ebben az állapotban nagyobbnak érzi az egyik lábát vagy egyik kezét – ez okozza a szer állapotára jellemző ügyetlenséget. Érthető, ha az ember úgy érzékeli, hogy egyik lába nagyobb, mint a másik, persze, hogy elesik benne, ha egyik keze nagyobb, mint a másik, persze, hogy elejti, amiket megfog. Ráadásul azt is tudjuk, hogy a gomba erős, kitin a bőre, áttöri a betont is, hatása a szteroidhoz hasonlóan erő-növelő hatású. Ahhoz tehát, hogy az ember a gomba hatása alatt megnövekedve érzi egyik-másik végtagját, nagy erőnövekedés érzése is társul. Aki ilyen testben érzékeli a világot, az testi érzeteiből eredendően így is meséli el. Bizonyos valóságelemeket felnagyítva és felerősödve lát. Nem hazudik tehát, nem felnagyít, hanem a számára bizonyos dolgok megmaradnak valóságos méretűnek, más dolgok viszont felnagyítódnak. Az érzéseiben is. Az emlékeiben is. A teljes világképében.

Érdemes gondolkodni tehát azon, hogy ha az ember úgy látja a világot, hogy benne bizonyos helyek, érzések, gondolatok túl erősek, túl nagyok – akkor ezt követi a test, erre a világlátásra alakítja, és ezért egyes végtagok felemás módon megnövekednek, mivel végül is a szellemi elgondolás alakítja a testet, nem? Vagy pedig megváltozik a test, a nagy testi erő aránytalanul megnövel egyes végtagokat, és aki ilyen testbe kerül, és így érzékeli testén keresztül a világot, így is gondolkodik a világról? És ahhoz, hogy így lássa a világot, és így beszéljen róla, ahhoz nem is kell, hogy megnövekedjen egyik, másik keze, lába, elég, ha csak úgy érzi. Akkor mi van előbb? Egyik sem? Egyszerre történik minden? Mi mozgat mit? Ki irányít?

Bóna László

f

A homeopátiás pünkösdi rózsa

A pünkösdi rózsa vagy bazsarózsa (Paeonia officinalis) a homeopátiában annak az embernek hasznos szer, aki elvesztette a családját, otthonát, és azt a biztonságot, amit család, otthon jelent neki. Vagy fél ennek elvesztesétől. Vagy távol került szeretteitől. Csatába ment. Idegenbe ment. Egyedül. De mi köze lehet ennek a helyzetnek a pünkösdhöz, a szentlélek kiáradásához? A pünkösdi rózsa állapotában lévő ember azt éli meg, hogy halottai, szerettei látogatják, mellkasára ülnek, megjelennek álmaiban. Akitől az ember el van választva, azt az emlékezés, a rágondolás, a felidézés jelenvalóvá teszi. A szeretet határtalan, mert nem anyagi, szellemi természetű, mondhatnánk, de jaj, pünkösdi csak, pillanatnyi, csak egy-egy ünnepi pillanatban megnyilatkozó. Egyébiránt félelmetes is lehet.

A pünkösdi rózsa Paieonról vagy más átiratban Paeonról kapta a nevét, aki a görög mitológiában az Istenek Orvosa volt. Meggyógyította Árésznek, a hadistennek a csatában szerzett sebeit, és meggyógyította Hádésznek, az Alvilág Urának sebét is, mikor Héraklész nyila megsebezte. A pünkösdi rózsa, a Paeonia állapotában lévő embernek szúró fájdalmai vannak, mintha szúrt sebet kapott volna, mintha kést döftek volna belé, legyen az a fejben, mellkasban, lábszáron, végbélben, mint ahogy főleg a visszerek és az aranyér szúró fájdalmainak szereként ismerjük eme szert többnyire.

Paieon minden bajra ismert gyógyírt, pontosabban az ő gyógyszere minden bajra gyógyír volt, az Istenek Orvosa számára nem lehetett gyógyíthatatlan betegség. Hozzá képest még a Hadisten és az Alvilág Ura is esendő. De mit tudhat, amit ők nem? Talán pont azt, hogy meggyógyítja még a Háború Istenét is, és a Holtak Istenét is, nem hagyja veszni őket, egyikőjük sem felesleges, része a teremtés egészének, hagyhatta volna őket és akkor nem lenne többé emberek közt viszály és nem lenne halál sem. Úgy látszik kell harc és kell halál is, van helye a harcnak és van helyük a halottaknak, előbb van a megbékélés a harccal és halállal, utána van valóban béke, és akkor talán nem csak pünkösdi, nem csak „bazsa”, ahogy egy basa bazsalyog, nem csak pillanatnyi, mint a pünkösdi királyság. De mondhatjuk, nem kell halál és nem kell viszály sem, viszont akkor a szeretet lángja csak egy pillanatra lángol. A homeopátiás pünkösdi rózsa állapotában nem csak szúró fájdalmak vannak, hanem lángoló, vértolulásos, tüzes fájdalmak is, ahogy az élet, fellángol és már vége is, ha nincs béke a harcban, ha nincs kibékülés a veszteséggel, ha az ember nem tud határtalanul átérezni egy tőle távol lévő másik emberbe, mégha az mellette is van épp. Az én homeopátiás tapasztalatomban ez a pünkösdi rózsa homeopátiás üzenete.

Bóna László

f

Tavaszi napok a szőlőhegyen

Sokféle mesterség közül, melyet nem végeztem életemben, az egyik a szőlőművelés és a borászat. Most, hogy kora tavasszal pár napot töltöttem egy balatoni szőlőhegyen, rácsodálkoztam arra, melyre egy szőlész-borász talán nem, hogy mennyire száraz és halott az a szőlőtőke, melyből, majd, gondolom a maga idejében, kihajt az élet. És hogy mindegyik szőlőtőke egy személyiség. Legalábbis úgy néz ki. Egyik sárkányformájú, a másik béka, kígyó vagy hal, vagy egy ismeretlen élőlény. Az egyik csavarodik, tekeredik, és mellette a másik egyenesen kúszik felfelé, egy harmadik meg elfekszik, eldől, hogy miért így az egyik, miért úgy a másik, mi hajtja őket belülről egyiket erre, a másikat arra, ki tudja? De most így, halottan, lehetnek akár szobrok is.

Megnéztem, persze, hogy megnéztem, hogy milyen rejtett titkait tárja fel a homeopátiás megismerés a szőlőnek. A borszőlőből készült szert, a Vitis viniferát az ízületek deformitására ajánlják, reumatikus fájdalmakra, visszaadja a csontok rugalmasságát, az ízületek hajlékonyságát. Ó, igen értem, a száraz tövek és a belőle sarjadó hajlékony szárak, ó, igen, azok a kacsok!

Peter König és Jürgen Weiland, egy Burgenland bortermő vidékén élő osztrák homeopata orvos és egy Bonnban élő német homeopata természetgyógyász Rajna menti szőlőből készítette a borszőlő homeopátiás vizsgálatát, könyvet is publikáltak róla Vitis Vinifera címmel.

Vágott sebekre jó ez a szer, és fél is a vágástól a borszőlő állapotába került ember, éles fájdalmai vannak, úgy érzi, mintha belevágtak volna, és annyira fél a vágástól, hogy még sebekről, vágásról is álmodik – ó, hát ezt is értjük, a szőlő érzését, mikor metszik. De hogy ez megjelenik a belőle készült szerben, az megint egy csoda! És szédül is a homeopátiás borszőlő állapotába került ember, tántorog, mintha részeg lenne, úgy érzi, hogy a föld is megnyílik alatta, nahát, pedig a szer csak szőlőből készült, nem borból, és mégis, a szőlő már magában hordja szőlő mivoltában is a részegséget.

De, ami meglepő, az a homeopátiás borszőlő állapotban lévő ember mentális állapota, amely az egész szőlő növénycsaládra jellemző, a Vitaceae félékre, a téma, hogy egyensúlyt keres a saját erős ambíciója, a saját egyéni vágyai és a közösségért való önfeláldozás között. Vagy teljesen odaadja magát másoknak, a közösségnek, a családnak, a társának, vagy önző módon csak a saját vágyainak él. Egyensúlyt keres ebben, de ha nem talál, abba betegszik bele. Ha megtalálja – egészséges. Borban az igazság!

Nahát, Sankaran éppen ezt a témát nevezte meg a homeopátiás anyatej, a Lac humanum esszenciájának. Még azt is mondta, hogy ez kifejezi a legáltalánosabb emberi lényeget. A kettősséget, hogy az ember magáért tegyen vagy másokért. Mondhatnánk tehát némi éllel, hogy ami egy csecsemőnek az anyatej, az később a felnőttnek bor lesz. Víz nem válik borrá, de anyatej, az igen. Vagy legalábbis szőlővé. Amelynek a neve latinul is életet jelent. Éltetőt. Vitaceae. És a latinoknak lehet hinni. A szőlő maga az élet. Az élet olyan, mint a szőlő.

A szőlő megmutatja, hogy önmagában már az is mámorító, hogy az ember él. És az, hogy él, az másoknak is jó lehet. Tehet önmagáért és másokért is, de ha csak él, már az is ünnepélyes és elragadtatott. Mert maga az élet az. Józanul is részegítő gondolatok az elmének, fentről nézni a világot, fentről, a szőlőhegy tetejéről.

Bóna László

f

Somok

Az elsők között virágzik tél végén, a még alig-tavaszban a som. A nálunk ismert húsos somból (Cornus mas) nem készült ismert homeopátiás szer, de több somfa féléből igen. Részletes leírását olvashatjuk a különféle somokból készült szereknek már a homeopátia klasszikus szerzőinél is. John Henry Clarke ír a Cornus circinataról, a Cornus floridáról, a Cornus alternifoliaról – mind fává nőtt somok, nem bogyójukból, nem is virágjukból, hanem kérgükből készült a szer. De, ami most a számunkra érdekes, hogy a gyógyszervizsgálatuk törésszerű fájdalmat tárt fel náluk. Az embernek úgy fáj a dereka a somkéregből készült homeopátiás esszencia hatására, mintha kettétört volna. És innen villámlásszerű, görcsszerű fájdalmak indulnak szerte a testbe. És ez együtt áll egy olyan ködös elmeállapottal, amelyben az ember elfelejti még azt is, amire az imént gondolt, amit mondott, amit olvasott vagy leírt. Mintha az emlékezete is kettétört volna.

Érdekes ez így együtt. Sokat mond a tél végéről, a tavasz kezdetéről. Hogy az újjászületéshez, a születéshez, egy új kezdethez, de mondhatjuk, az ébredéshez, egy új életre való feléledéshez törésszerűen el kell felejteni minden bajt, ami azelőtt volt. Vagy, ha az ember nem felejti el, ami fájt, akkor az egész teste fáj. A fájdalom az el nem felejtett emlékekből jön. Legalábbis a somok ezt a rejtett igazságot tartalmazzák. Ez az ő mondanivalójuk, persze csak annak a számára, akinek ez az igazság segít, mert éppen abban az állapotban van, hogy felejteni akar, újra éledni, felébredni, megszületni vagy a születést, szülést felejteni. És amikor még fáj a derék, a csont, a karok, a lábak, mintha eltörtek volna, mintha villám sújtotta volna őket. Ha hallanánk a somok beszédét, valami ilyesmit mondanának: – Az emlékezés miatt fáj, ami fáj. A felejtéstől a fájdalmak elmúlnak. De vigyázz, az elveszett emlékek is fájhatnak! Hol emlékezni kell tehát, hol felejteni.

A tavaszhoz felejtsük el a telet! A napsütés rosszkedvünk telét tündöklő nyárra változtassa át!

A somokból készült homeopátiás szerek hasonlóan váltakozóan lázas állapotot okoznak, mint a kínafa kérge, a kinin. Ajánlják is a klasszikus homeopaták a somokat maláriára, a túl sok kinin fogyasztás ártalmaira és epe, máj bántalmakra.

De lehet, hogy csak azért hasonlítanak a somok a kininre, mert mindkettőnek a kérgéből készült a homeopátiás szer. És úgy látszik a kérgek elválasztanak múltat és jövendőt, hol emlékeznek, hol felejtenek, hol megtartanak, hol elengednek. Valószínűleg hasonlít egymásra minden, ami mag, minden, ami virág, minden, ami levél, szár vagy kéreg. Mert bár legyen az egyik növény fajta teljesen más, mint a többi növény fajta, de ami mag, az mag, ami virág az virág – a szervek hasonlítanak. Ahogy minden ember különbözik, teljesen más a szeme, az arca, a testalkata, a haja, a szája – mindene egyedi – de az orr szagol, a szem lát, a füle mindenkinek fül, a láb az láb, kéz az kéz, fenék az fenék.

(A képeket Németh Hajnától kaptam, ő fényképezte a Keszthelyi hegységben, és ő készített egy virágról makró lencsével közeli képet, „ez is egy kis esszencia”, ahogy ő írta nekem.)

Bóna László

f

A Helleborus nigerből készült szert (fekete hunyor) a homeopátiában leggyakrabban valóban akut agyvérzésben használják, vagy az agyvérzést követő időszak rehabilitációjában, a beszéd, a járás korrekciójában. Használják még fejsérülések, agyműtétek, agyi ödémák következtében fellépő erős fejfájásokban. 

Ha nem elsősegélyként akarjuk használni és nem az agyvérzésből való felépülés megsegítésében, akkor azt kell megértenünk, hogy a szer állapotára az agyvérzéshez hasonló állapot a jellemző, vagyis egy mondatra lefordítva a szer esszenciája: „Képtelen vagyok kifejezni, hogy mit érzek, és már abban sem vagyok biztos, hogy valóságos-e, amit átéltem.” Ilyen állapot valóban akkor lép fel, amikor az ember olyan traumát él át, amiről nem beszélhet vagy amit nem is ért, és ha elmondaná, nem hinnének neki. 

Nagyon jó eredménnyel ajánlottuk ezt a szert több száz esetben az elmúlt évek során bántalmazott gyerekeknél, akik nem beszélhetnek arról, hogy mi történt velük. Olyan gyerekeknél, akik tanúi voltak valaminek, amiről nem tudják mi, de félelmet kelt bennük, például hallották a szüleiket szeretkezés közben vagy túl korán láttak pornográf tartalmakat, és nem tudnak róla beszélni, nem tudják ezeket feldolgozni. Mivel ezek a traumák testi szinten megnyilvánulnak és a Helleborusnak erős hatása van a fejre és húgyutakra, az elhallgatott, elfojtott traumák Helleborus állapot esetén gyerekeknél gyakori migrénben és vizelettartási nehézségekben, éjszakai bepisilésben nyilvánulnak meg. A már szobatiszta gyerek újra bepisil, vagy iskolás korig is elhúzódik az éjszakai vizelettartási probléma. (A Helleborus bénulást okoz, a záróizmokra, a hólyagra is bénítólag hat.) Nagyon jó eredményről számolhatunk be a gyerekkori eltitkolt abúzus következtében fennálló gyerekkori migrén és ágytisztaság kezelésében. Tapasztalatain szerint szintén jó eredménnyel segít annak a felnőttnek is, aki gyerekkorában élt át olyan bántalmazást, amit el kellett titkolnia, és felnőtt korban alakul ki nála migrén vagy inkontinencia.

Sok és jó tapasztalatunk van arról is, hogy a Helleborus segít a párkapcsolatokban, hiszen a Helleborus állapotban lévő ember nem képes jól érzékelni, így azt sem érzékeli, hogy akibe beleszeretett, valójában kihasználja őt. Újra és újra beleszeret valakibe, és újabb és újabb traumák árán jön rá arra, hogy nem látja a valóságot, hogy akibe beleszeret, az bántalmazó módon kapcsolódik hozzá. (A szer ebben hasonlít az Ignatiára, amennyiben az Ignatia állapotban lévő ember újra és újra vakon belemegy egy romantikus kapcsolatba, de az Ignatia állapotban, noha van veszteség, csalódás, de nem része feltétlenül a bántalmazás, nincs mindenképpen a hátterében egy elhallgatott súlyos trauma.)

A Helleborus segít az olyan embereknek, akik úgy nőttek fel, hogy a családjukban eltitkolt történelmi traumák, kataklizmák voltak. Vagy a szülők közt voltak eltitkolt viszonyok, melyeknek érezhető volt a jelenléte, de nem volt tudott a valósága. Ezért kialakult bennük a Helleborus állapot lényege, hogy nem lehet hinni az érzékelésnek, amit az ember lát vagy hall, nem biztos, hogy igaz. Ha egy család, aki olyan emberrel él együtt, aki hordozza háborús traumáit, történelmi sérüléseit, de nem beszél ezekről, akkor mondhatjuk, hogy a család egy agyvérzés utáni kába állapothoz hasonló állapotban van. A családrendszer egy része bénultnak és rejtettnek tekinthető. Valamit nem szabad látni, valamiről nem szabad beszélni és valamit nem szabad meghallani.

A Helleborus túl azon, hogy kiválóan segít az agyat érintő súlyos betegségekben és azok következményeiben, rendkívül jó tapasztalataink vannak arról, hogy (magas potenciában, C200, C1000-es potenciában, csak nagyon ritkán és csak egyszer-egyszer adagolva) segíti azon felnőttek párkapcsolatait, akiknek a családjában fel nem dolgozott transzgenerációs traumák vannak.

Bóna László

f