Embedded Files
ORSZÁGOS HOMEOPÁTIÁS GÁLAEST - 2025.06.13-15
ISTEN ÉLTESSEN SAMU BÁCSI!
ISTEN ÉLTESSEN SAMU BÁCSI!
ISTEN ÉLTESSEN SAMU BÁCSI!
Bejelöltelek a facebookon, lécci jelölj vissza Samu bácsi, akkor csetelhetünk. Bár én alig múltam húsz, de tudom, hogy a homeo jó dolog, mi otthon anyukámmal homeózunk, igaz apukám mindig azt mondja, hogy ez hülyeség és csalás, és eladják a cukros vizet, de én tudom, hogy a homeó tökre jó dolog, mert én még csak kevés antibiotikumot kaptam, csak akkor, ha nagyon kellett, de anyukám amúgy gyógyszerellenes. A bátyám inkább apámnak ad igazat, ő is mérnök lesz, szerinte a homeo teljesen tudománytalan. Ha visszajelölsz, Samu bácsi, akkor megkérdezhetném, hogy igaz-e ez, és Te odaátról mit gondolsz, és akkor feltenném a tiktokra vagy csinálnék egy ütős insta sztorit. És akkor az osztálytársaim is látnák, hogy ez nem hülyeség, mert most nem nagyon beszélek nekik arról, hogy mi otthon homeózunk, mert hülyének néznek és kiröhögnek, úgyhogy még a homeo szót sem mondom ki az osztálytársaimnak, mert már az is ciki. Mit szólsz ehhez, Samu bácsi?
Anyukám odaadta a könyvedet, valami Orgon a címe, most nincs előttem pontosan, rohadt nehéz olvasni, írhattál volna egyszerűbben is, de azt megértettem, hogy abban azt írod, hogy az orvosok tévednek, hogy anyagi okokat keresnek a betegségekben, mikor azoknak szellemi okai vannak. És azt írod, erre emlékszem, hogy az orvosok „szemételtakarító munkásokká” váltak. Nahát, de nagy fazon voltál Te, Samu bácsi! Nem semmi csávó! Isten bizony, ha Te az én iskolámba jártál volna tökre belédzúgtam volna. Kérlek, adj nekem egy online időpontot odaátról, mert itt már sok homeos doki online dolgozik, szeretném megtudni, hogy nekem mi a szellemi okom itt lenni az életben, mikor tökre fáj, mikor megjön a mensim, és néha hányok is akkor, meg pánikolok néha, meg a pasimmal is sokszor veszekszünk. Szóval jó lenne valami szellemi okot látni. Van nekünk egy cuki homeós doktornőnk, azt nagyon bírom, amikor a fülem fáj, akkor azt kérdezi, hogy miket álmodok, meg rajzoljam le neki a fájdalmat, hát nem cuki? Kicsi korom óta hozzá járunk, és csak akkor mondja, hogy vegyek be antibigyót, amikor már azt mondja, hogy muszáj.
Gondolkodtam is azon, hogy orvos leszek, mert egyelőre egy OKJ-s képzésre járok, de tudod, mire végeznék az orvosin, akkor már elmúlnék harminc, és mire dolgozni kezdenék, akkor pont gyereket akarnék, akár egymás után többet, és akkor hogyan dolgozok a gyerekek mellett, amíg kicsik, és ha elválunk, akkor meg muszáj dolgoznom, hogyan tudnék homeót tanulni és homeót csinálni, és az is lehet, hogy mire elvégzem, már nem is fog érdekelni, hogy homeózzak, ha úgysem tudok. És tanulni is nehezen megy, nem tudok olyan sok anyagot beseggelni, már bocsánat a kifejezésért. Sosem tudtam sokat olvasni, esténként is inkább az instán lógok.
Anyukám, aki nem tanulta a homeót, de azért sok homeós könyvet elolvasott és volt néhány online tanfolyamon, azt mondja, hogy én növényi szer vagyok, valamilyen fa-szer lehetek, de szerintem inkább madár vagy krokodil. Ilyeneket is mond, hogy ha ásvány lennék, akkor biztos aranysoros. Aranyos anyukám van, én nagyon szeretem, de van ennek értelme, Samu bácsi? Te mit gondolsz erről, biztos onnan rálátsz, hogy mi van most a homeósokkal. Ja és néha a homeós dokinő elküld nekem egy szert hangfile-ban, mert már alig lehet nálunk szereket kapni, és mert, azt mondja, hogy elég a szernek csak a rezgése, minden rezgés, nem, az egész univerzum, hát nem? Te is így gondolod? Kérlek, ha ez igaz, küldj egy rezgést magadról, vagy egy jelet, vagy nekem egy jó szert a mensimre meg a szellemi okra, amiért nem vagyok jól, meg a sok veszekedésre a pasimmal. Neked milyen a rezgésed? El tudnád magadat küldeni egy rezgésben és akkor a mesterséges intelligencia csinál belőled egy karaktert és akkor beszélgethetnénk is a Te hangodon, és lehetsz akár újra húszéves, és akkor én beszélgethetek a húszéves Sámuellel, igaz Samu bácsi, és akkor akár beléd is zúghatok virtuálisan.
Kérlek, Samu bácsi, válaszolj, szerinted, minden rendben velünk? Megmaradunk? Jó úton járunk? Sok puszi Neked, és még egyszer, boldog kétszázhetvenedik születésnapot, Isten éltessen, fény kísérjen és szeretet, ja és Jelölj Vissza Légy Szíves!!!! Nagyon-nagyon kérlek, JELÖLJ VISSZA!!! Sok like, szivecske.
Bóna Melánia
HARC A RITKAFÖLDFÉMEKÉRT
HARC A RITKAFÖLDFÉMEKÉRT
Ha egy homeopata meghallja a ritkaföldfém szót, érti, hogy ezek a lantanidák, és ha meghallja, hogy a lantanidákról van szó, akkor Jan Scholten munkássága nyomán tudja, hogy a ritkaföldfémek témája az AUTONÓMIA. És ha egy földben sok és sokféle a ritkaföldfém, akkor annak a földnek rengeteg baja van az autonómiával, mondhatni alaptémájává válik. És ha tényleg sokféle van neki a földjében, akkor a periódusos rendszer sokféle oszlopába tartozó lantanidája van neki, vagyis az autonómia legkülönfélébb nézeteivel találkozik. Úgy érzi, hogy nincs autonómiája, hogy meg kell szereznie az autonómiáját, hogy ha megszerezte, akkor veszélyeztetik azt, és meg kell védenie, úgy érzi, hogy el akarják venni az autonómiáját, sőt el is veszik, hogy az élete árán is ragaszkodnia kell hozzá vagy el kell engednie. Egyszerre jelen van az autonómiához köthető összes lehetséges nézőpont, és ez belső harcot is vív benne.
És akiknek kellenek ritkaföldfémek, mert kevés van nekik, azok is belekerülnek a lantanidák témájába, és elvenni akarják az autonómiáját annak, akinek van, megtámadni, bekebelezni vagy együttműködni, megvédeni – maga sem tudja pontosan, hogy mit akar, mert egyszerre mindent és többfélét, hiszen a periódusos rendszer többféle oszlopába tartozó lantanida kell neki nagyon.
Ha már egyszer a ritkaföldfémek ennyire fontosak lettek, akkor homeopátiás szemszögből látjuk, hogy miért: mert az autonómia témája ennyire központi kérdés lett. Mondhatni világkérdés. Minden, ami „autó”. Az automatizmusok, az autoritás, az autizmus, az autoimmunitás, stb. Ahogy az autonómia központi kérdéssé válik, úgy válnak az autoimmun betegségek a legelterjedtebb betegségekké. Az autoimmun betegségek átveszik az emberiség kórtörténetében a vezető szerepet, mert összefügg a megsérült, megtámadott, elveszett autonómiával.
A lantanidák atomszerkezetében a külső héj zárt, és csak akkor képes az anyag továbbfejlődni egy újabb elektronhéjjal a mag körül a radioaktív sugárzó fémek sorozata felé, ha a lantanidák belső héjain töltődnek elektronokkal az elemek. Egyszerűbben mondva, az egyén úgy éli meg, hogy a lehetőségei a külső világban behatároltak, lezártak, és szabadsága csak a belső világával való foglalatoskodásban lehetséges. Csak a belső világában lehet szabad, a külső világban nem. Azt végletesen beszabályozták. Ha társadalmilag nézzük, akkor azt mondhatjuk, hogy kívül a határok zártak, a világ felosztása megtörtént, csak egymás belső ügyeibe hatolva lehet bármit is akarni. Legalábbis a világnak ez a fajta aktuális átélése az, ami a lantanida-állapotra jellemző kóros folyamatokat kézben tartja. És erős vágyat kelt a ritkaföldfémekért indított harcra. Mert azok kellenek a virtuális kommunikáció iparnak is, ilyenformán a hadiiparnak is, hogy háborúzni lehessen az autonómia ellen és mellett a ritkaföldfémekért, melyek kellenek az értük való harchoz. A harc azért megy, ami kell a harchoz ahhoz, hogy harcolni lehessen azért, ami kell a harchoz. És így tovább….
Íme az autoimmunitás láncreakciószerűen kiterjed. A sugárzó fémek, az aktinidák sorozata felé, a sugárzó fémek birtoklásáért folytatott sugárfegyverekkel vívott harc felé. Ebből a homeopata felismeri, hogy az aktinidák, vagyis a sugárzó fémek témájának korszaka együtt áll a lantanidák korszakával, ami nem az autonómia, hanem a háttérhatalmak, konspirációk, összeesküvés elméletek vagy láthatatlan erők, a spirituális, esetleg földönkívüli erők témájának korszaka. Sugárfertőzés, sugárhajtás, háttérsugárzás, sugárterápia, mikrohullám, radioaktivitás – harc az uránért és plutoniumért! Ahol ritkaföldfémek vannak, ott sugárzó fémeknek is kell lenni.
A szénkészletek régebbi témát vetnek fel, a homeopátiában jártasabbak ismerik a szénben rejlő ősiség témáját. A szénkészletekben az ősökhöz tartozás kérdése rejlik, kié a föld, amelyben a szén van, ahol sok a szén, ott fő téma az adott föld ősi eredete. Hogy ki volt ott előbb. Ha a szénkészletek a ritkaföldfémek sorozatával együtt állnak, akkor az ősi föld megszerzésének, megtartásának, megvédésének és elvesztésének témája egyszerre van jelen és felerősödik. Persze az egyszerű hatalmi és anyagi érdekek felett. De azok mindig vannak egyébként is.
2025. március.
Bóna László
FEJENKÉNT EGY-EGY LÁNGNYELV - Homeopátia és pünkösd hasonlósága
FEJENKÉNT EGY-EGY LÁNGNYELV - Homeopátia és pünkösd hasonlósága
A pünkösdkor összegyűlt apostolok feje fölött fejenként egy-egy lángnyelv gyúlt, külön-külön mindenki feje felett egy-egy, de összekötötte őket az az egy nagy tűz, amely meggyújtotta ezeket a fej-tüzeket. Nézve az erről az eseményről szóló képeket, nem tehetjük félre illetlen, belső mosolyra késztető gondolatainkat, hogy mindegyik apostol a feje fölött egy kis lánggal olyan, mint egy-egy gyufa. És egy homeopátiával megfertőzött ember sajnos már nem tud nem szerekre gondolni, a pünkösd ünnepe így a számára, mintha egy közös homeopátiás Phosphorus állapot lenne. Mintha az apostolok egy egymáshoz hasonló Phosphorus állapotba kerültek volna, és nem akármilyen potenciában, hanem igen magas potenciában, olyanban, amelyben valóban a szereknek a legmagasabb rendű szellemi minősége jut érvényre. Lángra gyúltak, felhevültek, a lelkesedés tüzében égtek, ki-ki a maga módján, de mégis együtt, egymás tüzétől átforrósodva, kipirulva. Tiszta foszfor – mondaná a homeopátiával fertőzött, azzal foglalkozó embertárs.
Ha figyelembe vesszük, amit Vithoulkas ír a Phosphorus esszenciájáról, amely nem más, mint „diffúzió”, határtalan szétterjedés, minden határon áthatoló, láthatatlan szálakkal való összeköttetés, mély belső együttérzés, az egymásra hangolódás, egymás lelkébe való átjárás magasrendű állapota, akkor mindez többszörösen illik a pünkösd lényegéhez. A Szent Szellem kinyilatkoztatása is szétterjedő volt, arra buzdította az apostolokat, hogy a világon szétterjedve, mégis egymással összeköttetést érezve hirdessék azt a szellemet, mely lángra gyújtotta bennük saját egyéni szellemüket.
Ha megismerkedünk Rudolf Steiner előadásával a pünkösdről, mely az ő szavaival, „a szabad individualitás ünnepe”, még inkább megértjük, hogy mély köze van a homeopátia szellemiségének az eredeti pünkösdi eseményhez. Minden egyes ember a saját individualitásán keresztül juthat el csak ahhoz a közöshöz, amelyben átélheti azt, hogy minden ember egységesen emberi. „A szabaddá válás feltétele az, hogy az ember magát szellemként találja meg önmagában.” – írja Rudolf Steiner. „A valóságos szellem, amelyben rátalálhatunk önmagunkra, az egyetemes emberszellem, melyet a Szent Szellem pünkösdkor belénk húzódó erejeként ismerünk, melyet mi magunkban kell a bensőnkben világra hoznunk, kinyilvánítanunk. Így változik át számunkra a pünkösd szimbóluma hatalmas ideállá, az emberi lélek önmagában zárt, szabad individualitássá történő szabad fejlődésének ideáljává.” (Rudolf Steiner: Krisztus megjelenése az éteri világban. Genius Kiadó. Bp. 2012. Ford.: Kótai Zita. 186. old.)
Na most egy homeopátiával bíbelődő embernek ebből megint csak a homeopátia jut eszébe. Mert az a homeopátiás szer, melyet egy ember kap, azt az individuális állapota alapján csakis őrá, mint egyénre szabva kapja. És ez az egyéni szer, mint egy lángnyelv, éppen a potenciálás által juttatja el az egyént ahhoz az átváltozáshoz, hogy az egyén a saját egyéni állapotán keresztül egy közös emberi létezés részeként élhesse meg saját emberi lényegét.
Még a pünkösdi királyság kifejezés is stimmel a homeopátiás Phosphorus állapothoz, gyorsan felhevül, és gyorsan ki is alszik. Hamar kimerül a lelkesedés, a pátosz és a magasztos eszméktől való átfűtöttség, viszonylag szoros esetkövetésre és gyakori ismétlésre lesz szükség. Legyen gyakrabban pünkösd, de legalább ahhoz hasonló!
Szeretettel áthevített pünkösdi ünnepeket kívánunk minden errefelé vagy másfelé lelkesülő embertársunknak.
Bóna László – Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság - 2024.05.19.
A HASONSZENVÉSZET ELLENI TÁMADÁSOKNAK AZ IGAZTALAN, ÁDÁZ ÉS RÚT NYILAIRUL
A HASONSZENVÉSZET ELLENI TÁMADÁSOKNAK AZ IGAZTALAN, ÁDÁZ ÉS RÚT NYILAIRUL
mottó: A homeopátia elleni támadásoknak nem tudományos okai vannak, hanem világnézeti
1. Csodálkozunk? Hahnemann Sámuel doktor úr kezdte. Az úgymond akadémikus, tudományos orvoslást követő orvosokat slendrián, gondolkodásra képtelen gyilkosoknak nevezte, akik több embert tettek el láb alól, mint korának napóleoni háborúi. És gyógyíthatatlanul megbetegítik az emberiséget ártalmas gyógyszereikkel. A helyzet az ő korához képest csak rosszabb lett. Hogyan is kéne nekik erre reagálni? Megértéssel?
2. Hahnemann Sámuel doktor úr egyértelműen leírta, hogy tévedés a betegségben materiális, anyagi okokat keresni, mert a megbetegítő anyagi hatások csak azután következnek, hogy az életerő elhangolódik. Nézete szerint tehát létezik életerő, a megbetegedésnek szellemi eredete van, a megbetegedés dinamikus, láthatatlan hatások eredménye. A gyógyulás is. Számára az ember eredendően szellemi lény, akinek a testi egészsége eszköze annak, hogy beteljesítse szellemi hivatását itt a Földön.
3. A homeopátia elleni támadásoknak valóban alapvető létszemléleti különbség a gyökere. Meggyőzni egymást lehetetlennek tűnik és hiábavaló küzdelemnek. Ez nem jelenti azt, hogy hallgatni kell. De mindenki mondja a magáét – ez volt, ez van, ez lesz.
4. Hahnemann Sámuel doktor úr nem fogadott el semmilyen kompromisszumot. Számára az allopátia és a homeopátia ellentétes elvekre épül, az allopátia – általa logikus érvekkel bebizonyíthatóan – csak a betegségek elnyomására képes, és csak homeopátiával lehet az egészséget tartósan, szelíden és teljesen visszaadni. A kétféle gyógyítás az ő számára összeegyeztethetetlen, nincs kiegyezés. Mégis mit kéne erre reagálnia az allopátiás gyógyítás híveinek? Mit várunk? Belátást?
5. Noha a mai kor homeopatái – harcias örökségükkel ellentétben – az akadémikus orvoslással, korunk orvosi protokolljával együttműködésre törekszenek, mégis csak kilóg a lóláb. A homeopaták életről, egészségről és magáról az emberről vallott elvei és tapasztalatai ellentmondanak a materialista orvoslásnak, és erre minden együttműködési szándék ellenére az akadémikus orvoslást gyakorlók és kutatók is rájönnek. Ők is gondolkodnak, csak másképp.
6. Évtizedek óta figyeljük, gyógyuló emberek ezreit láttuk a homeopátiás gyógyításhoz fordulni segítségért, de ritkán találkoztunk olyan betegekkel, akik a homeopátia tudományos igazolhatósága miatt választották volna a homeopátiát. Ellenben mindannyiuk közvetlenül tapasztalhatta az akadémikus orvoslás kudarcát és a homeopátiás gyógymód eredményességét.
7. A homeopátia tudományos igazolhatósága nem a betegeknek és nem a tudománynak fontos, hanem a homeopatáknak, akik ilyenformán a mai világ gondolkodásmódja szerint is igazolni képesek létjogosultságukat. Ámde a materialista nézőpont szerinti tudomány számára a homeopátia tudományos igazolhatósága ellenérdekelt. Mindig képes lesz az akadémikus tudomány olyan tudományos vizsgálati módszereket kialakítani, hogy a homeopátia igazolhatatlanságát bizonyítsa, hiszen ebben érdekelt.
8. A világnézeti különbségek köntösében mindig anyagi és hatalmi előnyökért folytatott küzdelmek rejlenek, világszemléletek harca mögé mindig rejtőztek hatalmi, politikai harcok – de ettől még a különbség valóban különbség, és ez az életről vallott felfogásban különbözik alapvetően.
9. A valódi egészségüket remélő, valódi gyógyulásra vágyó embereket a homeopátiához éppen az a nézőpont vezérli, amit a homeopátia gondol az ember teljességéről. A homeopátiához – és egyéb ma alternatívnak nevezett gyógymódhoz – az a felismerés vezeti a betegeket, hogy magukat, mint embereket többnek, teljesebbnek érzik, mint pusztán testnek és anyagnak. Egésznek – test, lélek és szellem egészének – tekintik önmagukat, és szeretnék annak is érezni magukat gyógyulásuk folyamatában. Az ember vele született lényéből fakadóan tudja, hogy több, mint ahogy a tudomány tekint az emberre. És ez mindig is fenn fogja tartani azokat a gyógymódokat, melyek az emberre, mint egészre tekintenek. Ki kell várni azt a kort, amikor az emberek ebben tudatosabbá válnak, és kikövetelik maguknak az ember egész lényét figyelembe vevő gyógymódokat. Ha megélik.
10. Az embereket a legbelsőbb lényükkel való találkozásuk vezeti a homeopátiához. Vagyis a minden emberben lakozó teljességet kell megszólítani, az erre irányuló figyelem igényét. Erre kell építeni a homeopatáknak is betegeik meggyőzését, hogy miért a homeopátia útján gyógyuljanak. És majd eljön az a tudomány – ha eljön –, amelyik abban lesz érdekelt, hogy az ember teljességét vegye figyelembe, és majd azt nevezze tudománynak.
11. A homeopátia tudományhoz való tartozása ugyanúgy valóságos, ahogy létezik irodalomtudomány, hadtudomány vagy hittudomány, ugyanúgy létezik homeopátiás tudomány is, a tudománynak egy önálló ága, amely másféle empirikus és tudományos módszerekkel vizsgálja a valóságot, de ugyanolyan tudományos alapelvek szerint. És a homeopátia ugyanúgy tartozik a művészethez, mint a tudományhoz, ennek bizonyítása legalább annyira fontos. Ahogy van gyógytudomány, úgy van gyógyító művészet, és e kettő egységben van a homeopátiában. Az emberi kultúra reál és humán részre való felosztása és szembeállítása hamis világképhez vezet az ember és az élet egészére nézve.
12. A homeopátiával ellenséges mai tudomány hatalmas tudását tévedései is tiszteletre méltóvá teszik. Minden embert emberivé tesz, ha a tudását együtt látjuk tévedéseivel. A homeopátiát ellenző, más életszemlélettel és világnézettel rendelkező tudósok hiedelmei, mint tünetek teljessége, épp a homeopátia szemléletével válnak érthetőkké. A homeopátia lehetővé teszi a számunkra, hogy megértsük azokat, akik másképp gondolkodnak a világról, ahogy meg tudjuk érteni magunkat is, hogy miért így gondolkodunk.
13. Együtt vagyunk ebben a világban és együtt is kell lennünk. Így van jól.
Bóna László
2024. április 27. f
ÁPRILIS 10-E, SAMUEL HAHNEMANN SZÜLETÉSNAPJA, A HOMEOPÁTIA NAPJA
ÁPRILIS 10-E, SAMUEL HAHNEMANN SZÜLETÉSNAPJA, A HOMEOPÁTIA NAPJA
ÁPRILIS 10-E,
SAMUEL HAHNEMANN SZÜLETÉSNAPJA, A HOMEOPÁTIA NAPJAKedves Magyar Homeopata Barátaim!
Most, hogy művész barátaim meg tudnak eleveníteni, és újra meg tudok jelenni köztetek látható és játékos formában, pár szót el tudok mondani Nektek.
Köszönöm Nektek is a sok születésnapi köszöntőt. És erősítlek Titeket elszántságtokban erősen. Nálamnál több becsmérlést, ellenségeskedést, lenézést Ti nem kaptok, és az én időmben valóban háborúban lángolt egész Európa, és újabb és újabb járványok pusztították az emberiséget, de talán a háború áldozatainál is több áldozatot szedett az én korom orvoslása, a lelkiismeretlen, minden gondolkodást nélkülöző, pénzéhes orvosi gyakorlat, akárcsak most, a Ti korotokban, úgyhogy ne igazatok bizonyítgatásival törődjetek, ne haragnak gerjedelmivel múlassátok drága időtök, és ne is forduljatok egymás ellen se nagy igazságérzetetekben, mint ahogy azt én tettem sokszor lelkes és haragos természetimből következőn, hanem lássatok dolgotok után, ne csépeljétek a szót felesleges kirohanásokra és önigazolástokra, ne kösse le figyelmetek az álságos ellen ármánykodása, se saját siránkozásotok lehúzó mocsara, hanem, ha dolgotok után láttok, és gyógyítjátok az embereket gyorsan, szelíden, tartósan, a Természet Nagy Urának átlátható és logikus hasonszenvészeti törvényeinek értelmében, bízva az egész Teremtés magasabb értelemmel bíró szellemi elrendeltetettségében, akkor tudjátok, hogy bármit is tesz ellenetek az ellen, az eredményeitek, a szelíden és gyorsan és tartósan és a valódi és igaz egészségüket a Ti segedelmetekkel visszanyerő emberek igazolják a Ti igazatokat. Csak a hasonszenvészettel gyógyult emberek serege viszi át a jövőnek a mi tudásunk igazát! Csak az eredményeitek igazolnak Titeket! Úgyhogy dologra, barátim!
Tudom néhányan, magyar homeopata barátim, összejöttök majd az én nevemben. És bizony mondom Néktek, ha összejöttök az én nevemben, akkor tudjátok, hogy ott vagyok Veletek. És ahogy az meg van írva, ha már hárman összejöttök ezen a Földön, és közülük ketten egyetértenek, már úgy lesz minden, kívánságotok szerint.
Úgyhogy ki kávéra, ki pipára, ki borra, ki vízre, ki-ki karakterisztikája szerint! Ölellek Benneteket: a jó öreg Samu bácsitok.
Bóna László 2024.04.10.
BÁNTALMAZÁS ÉS SZABADSÁG
BÁNTALMAZÁS ÉS SZABADSÁG
BÁNTALMAZÁS ÉS SZABADSÁG
A homeopátiás tünetjegyzékünkben csaknem húsz szert találunk arra, hogy a gyermeket ért bántalmazás betegséget okoz. Ha ismerjük a különböző homeopátiás szerekhez tartozó jellemző lelki és testi kórképeket, akkor megérthetjük azt, hogy mi mindent okoz. Nézzünk néhány példát!
A gyermeket ért szexuális bántalmazás rubrikában található szerek közül például az Aconitum későbbi pánik állapotokra mutat. A Staphisagria állapotba került gyerekkorában bántalmazott felnőtt küzd a megsérült emberi méltóságával, és aláveti magát másoknak, újabb megaláztatások érik, és ráadásul magát hibáztatja azért, ami vele történt. Az Alumina állapotba került ember elveszíti önazonosságát, nem tudja megkülönböztetni, hogy ki barát és ki ellenség, társra talál az őt bántalmazóban. Az Anacardium állapotba került ember meghasonlik önmagával, hiszen átéli, hogy éppen az bántja, akinek szeretnie kéne, és ez később skizoid pszichopatológiába, bipoláris mániás-depresszióba torkollhat. A Lac caninum, a nősténykutya tejéből készült szer állapotába került ember teljesen elveszti önbecsülését, és valóban kutyaként élve veti alá magát a gazdájaként viselkedő embertársainak. A Platina állapotba került ember nem képes kapcsolódni senkihez sem, elveszti képességét, hogy megtalálja az egyenrangú kapcsolódásban az intimitást. A Thuja állapotba került ember egész életében hordja nyomasztó sötét titokként elszenvedett sérelmeit, mint egy lemoshatatlan szégyenfoltot. Az Ignatia állapotba került ember egész életében gyászolja elveszített gyermekkorát. A Lycopodium állapotba került ember megfeszítve magát igyekszik teljesíteni másoknak, kielégítve az elvárásokat, kiszolgálva mások igényeit, hogy igazi szeretethez jusson.
De, ami a legfeltűnőbb, hogy minden gyermeket ért bántalmazás rubrikában megtaláljuk a Carcinosinumot, a rákból készült nozódát. Még azokban a gyerekbántalmazás rubrikákban is, melyekben egyedüli szerként találjuk. A gyermeket ért bántalmazás egy olyan betegséghajlamot alakít ki, melytől globálisan az egész emberiség a legnagyobb arányban szenved. A Carcinosinum állapotba került ember teljesen lemond az önrendelkezéséről, megtanulja, hogy kiszolgáltatott tárgya a hatalmával visszaélő önkénynek, ami ellen semmit sem tehet, csak eltűrheti azt, akár a családból érkezik, akár a párkapcsolatából, akár a társadalomból. Lázadni a gyermekeket ért bántalmazás ellen minden felnőtt ember egészségét érinti, legyen valóban gyerek, kamasz, felnőtt vagy öreg. Mert az élet homeopátiás megismeréséből íme, következik, hogy a betegség az elnyomásból ered, az egészségre annak a szabad egyénnek van lehetősége, aki kivívta saját szabadságát másokkal összhangban. És lemond arról a hatalmáról, hogy bántsa azt, akit bánthatna.
Bóna László - 2024.02.16.
Április 10. a Homeopátia Világnapja. 263 éve, április 10-én született Samuel Hahnemann német orvos, gyógyszerész és vegyész, fordító és kutató, a homeopátia megteremtője.
HAHNEMANN ÉL! - Dr. Samuel Hahnemann
HAHNEMANN ÉL! - Dr. Samuel Hahnemann
HAHNEMANN ÉL!
SAMU BÁCSI VÁLASZOLT! VÁLASZOLT!
Évek óta írok levelet Samu bácsinak mindig a születésnapján, minden évben április tizedikén, beszámolok neki, hogy mi történt a világban, idén is terveztem, hogy írok, bár most nem tudtam pontosan, hogy mit, a világ nem lett jobb, sem rosszabb, vészterhes csönd van, és mit ír az ember vészterhes csöndben? Fontolgattam a köszöntőt, és Samu bácsi megelőzött, eddig még sosem írt, de most, talán mert a születésnapja idén közvetlenül a feltámadás után van, válaszolt, képzeljétek válaszolt!
„Kedves Bóna úr! Köszönöm az előző évekbeli születésnapi köszöntőit, mindazonáltal álljon itt eme válasz, mint üzenet, élek, és jól vagyok, élem örök életemet feltámadásig és utána is. Kérlek Benneteket, ha a világban bárhol összejöttök az én nevemben, legyetek együttérzők, ez a legfontosabb, hassa át lelketeket a szívetek melege, tudásotok ne legyen gőg, legyetek jó megfigyelők, de sose legyetek ridegek, megítélők, a beteget, ki testét, lelkét sorvasztó, megbetegítő kórságoktól és krónikus miazmáktól senyved, ne ítéljétek meg, én innen már jól látom, nem különbözik senki sem tőletek, egy érző emberi lélek él mindannyiunkban! Ne használjátok a szerek nevét megbéllegző címkének, és egymással is legyetek testvériesek! Sokféle homeopátiát használnak az én nevemben, amíg éltem haragudtam minden másra, de már nem tenném. Figyeljétek a betegeitek wesenjét, és keressétek a gestaltját, ügyeljetek az egyedi tünetekre, a karakterisztikusakra és a totalitásra, és éppen ez az, ami szívetekben a szeretet lángját fellobbantja eseteitekhez való kapcsolódásaitokban. Az ítéletmentes figyelem az, mely bennetek az elfogadás tüzét szítja fel az érzelmek szikráiból. Ne bánkódjatok, hogy támadják a homeopátiát, nézzetek támadóitokra is az ő egyedi tüneteik szerint, üstökön ragadva wesenjüket. Ne gyengítsétek a mindannyiunkat Üdvözítő Teremtő által adott életerőt holmi rostzsinórokkal és fontanellákkal, ne elégedjetek meg palliatív antipátiákkal!
Voltak a homeopátiának jó idői és voltak rossz idői a múltban, nem lesz ez máshogy a jövőben sem, ne támadjatok és ne védekezzetek, egyszerűen csak őrizzétek a tudást, őrizzétek meg jobb időkre, és vigyázzatok egymásra, ha összegyűltök az én nevemben!
És Te meg Bóna fiam, tégy hosszú sétákat a jó levegőn, étked legyen kiegyensúlyozott, tarts mértéket evésben, ivásban, az élet élvezeteiben, és tarts mértéket a munkában és a gondolkodásban is, ha van kedved, gyújts rá egy jó pipára, de kérlek, ha már elhagyni nem tudod, édes fiam, legalább, ne kávézz annyit!
Ölel Benneteket, atyátok, Sámuel.”
Ezt írta.
Bóna László – 2023. április 10.
Kedves, drága Samu bácsi!
Születésnapodra minden évben írok Neked egy levelet, nem gondolom, hogy emlékszel a tavalyira, amelyben egy világjárvány borzalmairól számoltam be Neked, de nagyon meghat, ha mégis emlékszel rá. Akkor még nem is sejtettük, hogy a világ még nagyobb rettegés elé néz, hogy egy egész világot elpusztító háború árnyékába kerülünk, éhezés, fázás jövőbeli rémképei fenyegetnek, hogy vége lehet egész civilizációnknak, benne mindannak a csodának is, amiért Te dolgoztál, amit Te adtál az emberiségnek. Hogy nekünk újra át kell gondolnunk a magunk életében, hogy miért érdemes tenni, alkotni, hogy kiken és miért érdemes segíteni, hogy magunkon hogyan kell, hogy mi segítség egyáltalán, hogy akarjunk-e segíteni mindenáron, vagy meneküljünk, vagy bezárkózzunk. Hogy van-e értelme bárminek, ha úgyis a vég kísért, ha semmi sem marad meg? És utána elővettem néhány történelemkönyvet, és láttam, Uramisten, a Te korodban, Samu bácsi, mennyi háború volt!!! Forradalmak, világégés egész Európában, és még Európa végén is, a Krímben, már akkor is. Mennyi világhódító törekvés már akkor, mennyi emberáldozat, éhínség, szenvedés és forradalmi új korszakok, császárság és szabadság, egyenlőség, testvériség, egymást követve, váltva, egyszerre! És Te ennyi kilátástalanság mellett bíztál az emberben, az ember gyógyító képességének és tudásának megújulásában, sok személyes harcod közben sem csüggedve. Úgy tűnik, továbbra sem tehetünk mást, vagyis ugyanazt kell tennünk. És használni a Tőled kapott tudást csüggedésre, félelmekre, reménytelenségre magunk és embertársaink segítségére. Mert ezekre is találtál szert, és tudod, használnak ezek ám ma is.
Leoltjuk a lámpát, meggyújtjuk a tortádon a 267 darab gyertyát, elég nagy fényt ad nekünk, hogy lássunk, vegyél egy nagy levegőt, kívánj valami szépet, és fújd el egyszerre, hogy beteljesüljenek a vágyaid! Tudom, az lesz jó nekünk is. Ölelünk szeretettel, Isten éltessen, drága, kedves Samu bácsi!
Bóna László – 2022. április 10.
Az autizmus világnapjára
Az autizmus világnapjára
TINUS KÖZTÜNK
A mi egyesületünknek, a Homeopátiás Gyógyművészeti Társaságnak történelmileg meghatározó volt, mikor Tinus Smits-t vendégül láthattuk Budapesten. Két alkalommal is. Először az autizmus kezelése ügyében.
Az autizmus világnapjára – április másodikára
Több mint kétszáz autista gyermeket nevelő szülő jött el 2008 májusában, tizenhárom éve a Tárogató Színház nagy színháztermébe, hogy meghallgassa Tinus Smits holland homeopata előadását az autizmus homeopátiás kezeléséről. Tinus Smits-t néhány autista gyermeket nevelő család segítségével egyesületünk, a Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság hívta Magyarországra és a szülőkkel való találkozás után háromnapos szeminárium keretében bemutatta a homeopátiás szakmának saját gyógyítói módszerét. Egy róla készült portréfilmet is vetített. A Who’s Afraid of Tinus Smits című filmet Edward Albee világhírű drámájára utaló irodalmi áthallás miatt Nem félünk a Tinustól címmel fordíthatnánk. A filmben több meggyőzően gyógyult esetet láthattunk, és a szemináriumon is több meggyógyult autista gyermek esetét mutatta be. A szemináriumán több mint száz orvos és nem-orvos homeopata vett részt, együtt. A közönség állva, hosszú, hosszú vastapssal köszönte meg neki a tanítást, hódolva a gyógyult gyerekeknek és a homeopátia bizonyíthatóan látható eredményeinek. Akkor még lehetőség volt arra, hogy Magyarországon bemutathassuk őt néhány tévécsatorna műsorában és riportot is adhatott a Klubrádióban (!) Az akkori riporterek a nagy gyógyítónak kijáró tisztelettel és érdeklődéssel hallgatták. Tinus ellen az oltásokkal kapcsolatos nézetei miatt akkor már egy ideje eljárás zajlott Hollandiában. Tinus sovány, magas, szikár ember volt, hajlott háttal. Összes hajjal, szelíd, halk mosollyal. Az ellene folytatott jogi hadjárat megtörte. A filmben láthattuk őt a bíróságon, fiai kísérték, apjuk halála után ők vették át szellemi örökségét. Utolsó éveiben Tinus csak a gyógyítással törődött, segíteni igyekezett saját jól felépített módszerével a gyámoltalan, elesett, segítségre szoruló autista gyerekeknek és a kétségbeesett szülőknek. Minden hónapban egy hetet a farmjára visszavonulva töltött, ahol gazdálkodott, kaszált, ásott, metszett, növényeket ültetett. A föld közelébe került. Napbarnított volt markáns, mélyen barázdált arca. Egy év múlva újra eljött hozzánk, nagyon sápadt volt, nem mondta, csak később tudtuk meg, hogy akkor már súlyos beteg volt. Élete utolsó előadásait tartotta a mi körünkben, akkor a nem-toxikus tumor terápiáról. Néztem, néztem a színházteremben a sok szülőt, akik mind autista gyermeket nevelnek, néztem, ahogy reményekkel telve figyelik Tinust, néztem, ahogy egymásnak mesélik saját történetüket, mennyire hasonlók voltak egymáshoz, mennyire nagyon hasonlók! Tinus a feleségével volt itt, a Kálvin téren laktak egy Hotelben, már akkor mondta, hogy legközelebb valami erdőszéli helyen szeretne lakni. Minden nap együtt ebédeltünk. Felesége nagyon megszerette a jó magyar borokat. Mindketten mindenhol mindig halat ettek. A hal nem jó Magyarországon, mondták, hiába, mondtam nekik, nincs mit tenni, Magyarország nem tengeri ország. (Bóna László) 2021.02.03.
További képek és információk a Tinus Smits szemináriumokról
Fotó: MTI/Mónus Márton
MITŐL LESZ SZITOKSZÓ A DIAGNÓZISBÓL?
MITŐL LESZ SZITOKSZÓ A DIAGNÓZISBÓL?
Bár ritkán osztunk meg teljes írásokat más oldalakról ebben a csoportban, de a Borbándi János pszichológus, pszichoterapeuta Magyar Narancsban megjelent elemzését szívesen kínáljuk olvasásra. Bár az írás kissé publicisztikai ízű, ezért nehezen jut el a lényegig, de amikor eljut, akkor egy nagyon fontos jelenséget értelmez, azt, hogy a köznyelvben miért válnak elítélő, becsmérlő, leminősítő, megbélyegző jelzőkké a pszichiátriai szakmai diagnózisok, mint például, hogy valaki narcisztikus, hisztérikus, pszichopata, depressziós vagy neurotikus. A szerző ennek értelmes lehetséges magyarázatáig jut el.
De, ami miatt nekünk is érdemes elgondolkodni ezen az az, hogy elkerüljük, hogy a homeopátiában általunk használt szakmai kifejezések a köznyelvben ehhez hasonlóan megítélő, címkéző szavakká váljanak. A homeopátiában a diagnózisok helyett homeopátiás szerek nevével megnevezhető kóros állapotokról beszélünk, és ugyanúgy káros, ha ezekből karakter-jelzők lesznek. Például, ha egy Lycopodium állapotba került emberről egy Lycopodiumról beszélünk, aki ilyen és ilyen. Mert a Lycopodiumok ilyenek, a Nux vomicák meg olyanok. És karakterek lesznek patológiák helyett. És nem arról beszélünk, hogy bármelyikünk kerülhet bármilyen homeopátiás szerrel megnevezhető állapotba, hanem arról, hogy ki milyen. Ez a homeopátiás szakma számára is kártékony, és amit a homeopaták egymás közt szakzsargonként beszélnek az a nem szakmai közönség elé kerülve minősítéssé és ítélkezéssé válhat, ugyanazon okoknál fogva, mint ahogy azt az általunk megosztott cikk elemzi, rontva a homeopátiás gyógyítás esélyeit. Tisztán kell tartanunk a magunk háza tájékát is. Ha néha hibázunk is, de a Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság szellemisége, és a magam tevékenysége ezt az ítéletmentességet a homeopátia egyik legfontosabb értékének tartja.
Bóna László
2023.01.10.
BÓNA LÁSZLÓ – HOMEOPÁTIÁS ÚJÉVI ÜDVÖZLETEK – MIAZMÁK SZERINT
BÓNA LÁSZLÓ – HOMEOPÁTIÁS ÚJÉVI ÜDVÖZLETEK – MIAZMÁK SZERINT
A miazma a homeopátiában alapvetően betegség-hajlamot jelent. Elődeink betegségei lenyomatot hagynak rajtunk, amelyet hordozunk, mely meghatározza, milyen betegségekre leszünk hajlamosak. De tágabb értelemben a miazmák hatással vannak lelki életünkre, életszemléletünkre, világlátásunkra, életstratégiáinkra. És miként a betegségeink a különféle miazmák talaján élednek fel, úgy az egészségünk is.
Lássuk, mi nyújthat vígaszt a jövőre nézve kinek-kinek miazmája szerint!
Alapmiazmák
Pszóra (rüh) – Nem kell sok az embernek, hogy boldog legyen. Meg kell elégedni azzal a kevéssel is, ami van, ez a boldogság titka. A legfontosabb a remény: az alapvető szükségletek remélhetőleg jövőre is meglesznek, és szorgalommal, kitartó munkával az ember még az egyre nehezebb körülmények között is boldogulhat.
Tuberkulózis – Bármi lesz is, változtatni mindig tudsz! Ha látod, hogy valami annyira rossz, hogy nem bírod, akkor idejében változtass! Minél inkább kész vagy arra, hogy bármikor változtass, annál ügyesebben vezeted az életed a bizonytalan jövőben is.
Szikózis (gonorrhea) – Csak kövesd továbbra is a vágyaidat! A szenvedélyt nem vehetik el az embertől, és ez az, amiért érdemes élni. Bármi jön is, éld meg a vágyaidat, és ha nem lehet másképp, bármikor megélheted azokat titokban! A titkaidat sem vehetik el tőled, azok is mindig a tieid maradnak.
Karcinóma (rák) – Tudod, hogy semmi sem függ tőled, mindent eldöntenek a fejed feled, legalább azt vedd a kezedbe, amit egyáltalán te magad meg tudsz tenni magadért! Mindig marad annyi a magad életében, ami felett őrizheted a kontrollt.
Szifilisz – Bármikor teljesen széttörhet a régi életünk. Magad is törj ki a régi életedből! Gyökeresen rombold szét az életed régi, elavult szokásait, és a romokból építs új életet a magad törvényei szerint!
Egyéb miazmák
Pestis – Új eszményekre van szükséged és új vezetőkre, akiket követhetsz és akikért rajonghatsz! Tagadd meg a régieket, és keress újakat! Ha bármiben vagy bárkiben csalódtál, nem baj, tudd, hogy te gondoltál túl sokat róla! Keress új irányt az életednek, amelyben hihetsz, amit követhetsz!
Malária – Az élet úgy is mindig változik, egyszer fent egyszer lent, és ha ezt tudod, akkor ne félj, minden bajt előbb utóbb jó követ majd. Ha néha támadnak, tűrj, hidd el, tovább bírod, mint a támadó, az előbb merül ki. És ha éppen rossz az élet, álmodozz a jóról, hamarosan eljön az is!
Tífusz – Lehet, hogy nagy anyagi összeomlás fenyeget, de szerencsére mindig számíthatunk a támogató, segítő emberi kapcsolatokra. Ha összefogunk és együtt összeszedjük erőinket, újra tudjuk építeni, ami elveszik.
Ringworm, tinea (gomba) – Úgysem lehet minden tökéletes, minden jóban van rossz is, az ember mindent megtehet azért, hogy semmiben se legyen hiánya, és noha az örömre bánat jön, de bánatra öröm. Felesleges tehát szorongani a változásoktól, a kitartó erőfeszítés és elégedettség eltörölheti a feszítő hiányérzetet.
Lepra – Mindig a kirekesztettek közé tartoztál, akit a többség nem fogadott el, és ez jövőre csak rosszabb lesz. Az emberek egyre jobban fognak gyűlölködni, mert rosszabb lesz az életük. De ne bánd, hogy kívülálló vagy, légy rá büszke, ne is akarj a többség közé tartozni! Rendezd be az életedet egyedül magadnak, vagy keress magadhoz hasonló társadalmon kívüli szövetségeseket!
AIDS – Az emberek között nincs szabadság, úgysem lehetsz önmagad, nem élhetsz szerepek nélkül, őszintén. Csak a természetben lehetsz az, aki vagy! Élvezd a természetet, az minden bajodban segíteni fog! Oldódj fel a természetben, a tiszta forrásban, a ragyogó napfényben! Ha bármi baj ér, vár a természet isteni csodája.
Végül is mindenki szabad, még azt is szabadon választhatja, ha nem a szabadságot választja.
Mindenki láthatja a világot a saját hozott hajlama szerint, a miazmája által meghatározva. De láthatja akár ettől függetlenül, egyénileg, önállóan is. Vagy egy másik ember nézőpontjából vagy akár egyszerre az összes lehetségesből.
Bóna László
Homeopátiás Gyógyművészeti Társaság – A 2023. esztendő elé
Az autoimmunitás kérdéséről
Az autoimmunitás kérdéséről
Ízelítő a Hasonszenvészeti Szabadiskola "Az Én védelme" című hétvégéjéből az autoimmunitás kérdéséről
Csupa alapkérdés: Lehetséges egyáltalán az, hogy a test önmaga ellen támad? Még ha a lélek önpusztító életbe is kezd ..., de hogy a test szolgaian kövesse? Lehet, hogy a test csak végrehajtó? Nincs önálló döntése arról, hogy élni akar? És vajon nem akarna-e élni mindig, ösztönösen, és csak élni, élni…?! És ha mindig élni akar, akkor a szeretet a testben él, mondhatjuk?
De vajon találunk-e Hahnemann-nál, az Organonban utalást arra, hogy lehetséges-e autoimmunitás? Vagy az autoimmunitás csak mesterséges fogalom, és nem különbözik minden egyéb betegségtől, amely nem más, mint a megzavarodott, elhangolódott életerő válaszreakciója egy külső megbetegítő erőre? Forradalmi a 19. század elején az a gondolat, amit az életerő paradoxonjáról ír Hahnemann az Organon 6. kiadásában a 22.§ lábjegyzetében: „Káros hatásoktól megbetegedett életerőnk nem tehet mást, mint hogy a szervezet normális életfolyamatainak megzavarásán és a fájdalomérzeten keresztül juttatja kifejezésre elhangoltságát, így kérve e jelzést (meg)értő orvos segítségét. Amikor nem mutatkozik segítség, az életerő a szenvedés, a fájdalmak fokozása – legfőképpen azonban erőteljes kiürítés – révén igyekszik menteni magát, bármi áron, gyakran a legnagyobb áldozat követelésével, vagy akár az élet elpusztításával is.” (Gazdag Márta fordítása)
Vagyis a test nem támad önmaga ellen, elkeseredetten védekezik, és feláldozza önmagát is, hogy megvédje az életet, ha már más eszközt nem lát, ami a rendelkezésére állna. Szegény eltévedt, megzavarodott életerő! Az „autoimmunitás” diagnózis a gyógyíthatatlan betegségekre tényleg csak arra lenne jó, hogy a beteg hibásnak érezze magát önmaga bajáért, mintha ő akarná magát elpusztítani? Igaza lenne Anthony Williamnek, a nagy hírnévre szert tett és tudománytalan kijelentéseiért a tudomány által elítélt gyógyítónak, hogy autoimmunitásról beszélni téves és félrevezető? Talán inkább „vírusimmunitás” lenne a helyes kifejezés – szerinte. Az ember teste sosincs önmaga ellen, mert szereti önmagát – írja William. Az autoimmunitás címke szerinte alkalmas arra, hogy az orvostudomány által gyógyíthatatlan betegségek okát, melyek gyógyíthatatlansága a korábbi elnyomó kezelés eredménye, áthárítsa a betegre, mintha az az ő hibás működéséből származna. Noha a korábbi hibás kezelések eredményeként az immunrendszer (gondolhatjuk, hogy ami Hahnemann-nál az életerő) csupán csak kimerültségében túlvédi önmagát, vagy már védelemre képtelen. Mellékelem néhány sorát itt kifényképezve az Egészséges pajzsmirigy című könyvéből. Csak a gondolkodás végett. (Édesvíz Kiadó, Bp. 2018. Ford: Kovács Zsuzsa. 1. óriási tévedés: A zűrzavaros autoimmunitás fejezet, 125-128. old.)
(A kép a Hasonszenvészeti Szabadiskola autoimmunitásról szóló ajándék napján készült az Insignis Központban 2022. június 11-én.)
Bóna László - 2022.06.20.
A homeopátiás pünkösdi rózsa
A homeopátiás pünkösdi rózsa
A pünkösdi rózsa vagy bazsarózsa (Paeonia officinalis) a homeopátiában annak az embernek hasznos szer, aki elvesztette a családját, otthonát, és azt a biztonságot, amit család, otthon jelent neki. Vagy fél ennek elvesztesétől. Vagy távol került szeretteitől. Csatába ment. Idegenbe ment. Egyedül. De mi köze lehet ennek a helyzetnek a pünkösdhöz, a szentlélek kiáradásához? A pünkösdi rózsa állapotában lévő ember azt éli meg, hogy halottai, szerettei látogatják, mellkasára ülnek, megjelennek álmaiban. Akitől az ember el van választva, azt az emlékezés, a rágondolás, a felidézés jelenvalóvá teszi. A szeretet határtalan, mert nem anyagi, szellemi természetű, mondhatnánk, de jaj, pünkösdi csak, pillanatnyi, csak egy-egy ünnepi pillanatban megnyilatkozó.
Egyébiránt félelmetes is lehet.
A pünkösdi rózsa Paieonról vagy más átiratban Paeonról kapta a nevét, aki a görög mitológiában az Istenek Orvosa volt. Meggyógyította Árésznek, a hadistennek a csatában szerzett sebeit, és meggyógyította Hádésznek, az Alvilág Urának sebét is, mikor Héraklész nyila megsebezte. A pünkösdi rózsa, a Paeonia állapotában lévő embernek szúró fájdalmai vannak, mintha szúrt sebet kapott volna, mintha kést döftek volna belé, legyen az a fejben, mellkasban, lábszáron, végbélben, mint ahogy főleg a visszerek és az aranyér szúró fájdalmainak szereként ismerjük eme szert többnyire.
Paieon minden bajra ismert gyógyírt, pontosabban az ő gyógyszere minden bajra gyógyír volt, az Istenek Orvosa számára nem lehetett gyógyíthatatlan betegség. Hozzá képest még a Hadisten és az Alvilág Ura is esendő. De mit tudhat, amit ők nem? Talán pont azt, hogy meggyógyítja még a Háború Istenét is, és a Holtak Istenét is, nem hagyja veszni őket, egyikőjük sem felesleges, része a teremtés egészének, hagyhatta volna őket és akkor nem lenne többé emberek közt viszály és nem lenne halál sem. Úgy látszik kell harc és kell halál is, van helye a harcnak és van helyük a halottaknak, előbb van a megbékélés a harccal és halállal, utána van valóban béke, és akkor talán nem csak pünkösdi, nem csak „bazsa”, ahogy egy basa bazsalyog, nem csak pillanatnyi, mint a pünkösdi királyság.
De mondhatjuk, nem kell halál és nem kell viszály sem, viszont akkor a szeretet lángja csak egy pillanatra lángol. A homeopátiás pünkösdi rózsa állapotában nem csak szúró fájdalmak vannak, hanem lángoló, vértolulásos, tüzes fájdalmak is, ahogy az élet, fellángol és már vége is, ha nincs béke a harcban, ha nincs kibékülés a veszteséggel, ha az ember nem tud határtalanul átérezni egy tőle távol lévő másik emberbe, mégha az mellette is van épp. Az én homeopátiás tapasztalatomban ez a pünkösdi rózsa homeopátiás üzenete.
Bóna László - 2022. június 4.
Caravaggio: A szerelem mindent legyőz című festménye
A homoszexualitás kérdéséről – homeopátiás nézőpontból
A homoszexualitás kérdéséről – homeopátiás nézőpontból
(Ebben az esetben a homeopátiás szempontot az esetfelvétel totalitása adja. Vagyis a homeopátiának az a rendkívüli erőssége, hogy képes egy életutat a maga teljességében feltérképezni, beleértve a teljes kórelőzményt is, vagyis képes összefüggésében látni, hogy milyen állapotokat mi előz meg, miből mi alakulhat ki.)
Ideje hozzátennünk a magunk homeopátiás tapasztalatait a homoszexualitás és a nemi identitás mostanában fókuszba került kérdéséről. Nem közlünk nézeteket, eszméket, állásfoglalásokat, elveket, „csak” és kizárólag konkrét tapasztalatokat.
Tapasztalatunkat összességében mintegy száz ember esetére alapozzuk. Társaságunkat az elmúlt két évtized során csaknem hatvan-hetven önmagát homoszexuálisnak nevező férfi kereste meg homeopátiás segítséget kérve. Körülbelül tíz-húsz leszbikus életközösségben élő nő és a nem több, mint ugyancsak körülbelül húsz nő, akik valamilyen okból heteroszexuális kapcsolatuk mellett rendszeresen folytattak szexuális kapcsolatot nőkkel is. A mintegy száz eset közül a többségük az elmúlt öt-hat évben jelentkezett, az azt megelőző másfél évtizedben csak nagyon kevesen. Közülük senki sem azért, hogy a homoszexualitásából kigyógyuljon, többsége ugyanolyan testi bajokkal küzd, mint bármelyik embertársunk. Bár a homoszexualitásukat vállaló vagy tagadó férfiak nagy része ugyanazon testi bajukat, mint ami bármelyikünknek lehetne, a társadalom másság iránt tanúsított előítéletes és kirekesztő megnyilvánulásaiból eredeztette. Az őket ért diszkriminációból vagy az attól való félelemből. Többségük kórtörténete saját másságukkal való küzdelmük, az arra való ráeszmélés, annak titkolása vagy vállalása köré szövődött, vagy a számukra a homoszexuális életforma következményével járt. Van köztük legalább tíz személy, akit kora gyermekkora óta követünk, ezért biztonsággal kijelenthetjük, hogy szexuális beállítódásuk előzményei pontosan láthatók voltak egész kora gyermekkoruktól, nem külső hatásokra vagy őket ért traumákra alakultak ki. Ezzel nem állítjuk, hogy az nem lehetséges, mi ezen számok mellett ilyet nem tapasztaltunk, ellenben bármilyen, az átlagostól eltérőnek nevezett nemi identitásnak egészen pontos jeleit láthattuk a pszichoszexuális fejlődés legkorábbi szakaszaiban is.
De a lényeg: Ha a saját nemükhöz vonzódó emberek kórtörténetéről készült feljegyzéseinket összehasonlítanánk, akkor egy feltűnő hasonlóságra bukkannánk. A mintegy összesen száz ember kórtörténetének összehasonlításakor több mint kétharmaduknál a születésük előtt az édesanyjuk esetében hosszan tartó hormonkezelést találunk.
Határozattan azt állítom, hogy a nemi identitásukban zavart érző emberek több mint nyolcvan százaléka olyan terhességből született, melyet az édesanyánál valamilyen okból hormonkezelés előzött meg. Többnyire ösztrogén hormon adagolás. Nem feltétlenül a velük való terhesség lett hormonkezelés eredménye, elég az, hogy az édesanya, aki őket szülte, korábbi élete során különféle okokból hosszan tartó hormonkezelést kapott.
Szinte hihetetlennek tűnik, de a hormonadagolásra épülő fogamzásgátlás története alig több mint egy fél évszázados. Egy emberöltőnyi, mondhatjuk. Tehát a hormonális fogamzásgátlás és a hormonális fogantatás-segítés, vagyis az orvosi protokollba illő, társadalmi méretekben evidenciaként elterjedt hormonkezelés hatása a mostani másod- vagy harmadgenerációban látható igazán. A kamasz lányoknál jelentkező fájdalmas menstruáció orvoslására vagy a ciklussal összefüggő bőrgyógyászati panaszok gyógyítására orvosi protokollá vált a fogamzásgátló felírása, akár a nemi élet kezdete előtt. A meddőséget hormonnal igyekeznek kezelni, akkor is, ha annak oka esetleg a hosszú időn át fenntartott fogamzásgátló szedéséből ered, de akkor is, ha ettől független. Ha sok próbálkozás ellenére nem sikerül a nőnek megfogannia, hormongyógyszertől kap segítséget. Több sikertelen terhesség, spontán vetélés után a terhesség stabilizálására is hormonkezelést alkalmaznak, ha lombik programra kerül sor, a fogantatást szintén hormon segíti. Előfordul, hogy mire egy anya eljut egy sikeresen kihordott terhesség végére, már évtizedes hormonkezelésen van túl.
A világ, a társadalom természetesnek és áldásosnak veszi az ösztrogén hormon gyógyászati alkalmazását. Mielőtt bárki a tudományt okolná, szögezzük le, hogy ez valós emberi igényekből fakad. De miért gondoljuk azt, hogy ennek nincs generációkon átívelő hatása az emberiség nemi identitásának kérdésére? Ha egy nő éveken keresztül szed külsőleg adagolt ösztrogén hormont, akkor miért nem gondoljuk azt, hogy ez befolyásolhatja a születendő gyermek nemi identitását? És mivel az ösztrogén hormon női hormon, talán erőteljesebben, vagy jobban láthatóan változtatja meg a fiúgyermek nemi identitását.
Ez megmagyarázza azt is, hogy miért van az, hogy a magukat homoszexuálisnak nevező férfiak ugyancsak hetven-nyolcvan százaléka miért tekint teljesen érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul saját nemi identitására, nem értve, hogy az miből következik. Ugyanezen többségük kifejezi, hogy valójában ugyanolyan tartós párkapcsolatra és családi életre vágyik, mint bármelyik heteroszexuális ember, és nem érti, hogy honnan ered az, hogy ezt a saját nemével képzeli el. A legtöbbjük nemi beállítódásukat nem neveltetésükből, szocializációjukból, nem családi viszonyaikból eredeztetik, hanem ösztönösen érzik, hogy megváltozott nemi identitásuk oka születésük előtti állapotból ered, születésükkel már eleve elrendelten hozták saját nemükhöz való viszonyukat.
Az ösztrogén túlterheltség alatt fogant és született fiúgyermekek azután az első közösségben vagy már a családon belül korán találkoznak feminin jellegükkel, amely számukra félelmetes kirekesztődéshez vezethet. Igyekezniük kell tehát erőteljesen ezt palástolni. És a nem feminin jellegű fiúknak, hogy a „lebuzizást”, mint a legfőbb megsemmisítő szégyent már az óvodában elkerüljék, túl erősen kell törekedniük arra, hogy a leghatározottabban és legagresszívebben kifejezzék férfias voltukat. És ez a férfi identitás erős polarizálódásához vezet. A férfijogú társadalom így a férfi identitást egyre inkább kizárólagosan az agresszív viselkedés formáihoz köti. És nem lesz annyira megvetendő a férfiasan viselkedő nő, mint a nőies férfi.
Az emberiség tömegeket érintően megoldotta, hogy ne kelljen gyermeket szülnie annak, aki nem akar, és szabadon élhessen nemi életet. Gyermekáldással ajándékozza meg azokat, akik nem tudnak teherbe esni. Megmenti a maguktól megszületni nem tudó magzatokat. De a mindezek nyomán megszülető emberek megváltozott hormonális működésével nem tud mit kezdeni. Fel sem merül, hogy ezeknek egymáshoz köze lehet. És ha egy probléma emberséges megoldásából egy másik probléma következik, ahhoz ugyanolyan emberségesen kéne hozzáállni.
(Az írás részlet a most készülőben lévő könyvemből, melyben ugyanez a kérdés részletesen, homeopátiás szerekkel és esetekkel bemutatva kerül majd kiadásra. A fenti gondolatokat szintén részletesen kifejtve, esetekkel és szerekkel illusztrálva előadtam a Remedium Kiadó által szervezett Mars törött kardja című szeminárium keretében 2018. november 16-18-ig, melyen Farokh Masterrel és Hassmann Péterrel együtt adtam elő a férfilét nehézségeiről.)
(A képi illusztráció Caravaggio: A szerelem mindent legyőz című festménye.)
Bóna László - 2021. augusztus 28.
Down szindrómával élő emberek világnapja
Down szindrómával élő emberek világnapja
Elmúlt a Down szindrómával élő emberek világnapja (március 21.), ma már nem az ő napjuk van, újra eltelik egy év, mire a napjuk lesz. Az elmúlt 25 évben, mióta a homeopátia közelében vagyok, mintegy harminc Down szindrómával élő emberrel találkoztam a homeopátia kapcsán. Nem sok. De hosszabb, rövidebb időn keresztül követtem sorsukat. Voltak köztük újszülöttek, kisgyerekek és már felnőttek is. Egyiket sem azért hozták vagy egyikük sem azért jött, hogy kigyógyuljon a Down betegségből. Szüleik vagy ők maguk elfogadták, hogy ilyenek. A felnőttek közül, akik megtanulták, hogy kifejezzék magukat, többen elmondták, hogy ők nem betegek, hanem ilyennek születtek, ők így teljes értékű embertársai az emberiségnek. Down kórjukra ők nem betegségként, hanem egy állapotként tekintenek, mintha valakinek más a bőrszíne vagy testalkata.
És valóban, homeopátiásan értelmezve – vagyis a fennálló tüneteiket egészben látva – amellett, hogy ők Down szindrómával élnek, ugyanúgy betegek vagy egészségesek, mint más emberek. Ugyanúgy lehetnek fejfájásaik, emésztési problémáik, bőrbetegségeik, allergiáik, lehetnek bajaik a szívükkel, vérkeringésükkel, veséjükkel vagy tüdejükkel, és ugyanolyan egyéni tünetekkel, mint más embereknek. Vagyis azon belül, hogy Down szindrómával élnek, ugyanolyan individuális panaszaik és betegségeik vannak, ugyanúgy egyéni okok miatt betegszenek meg, és ugyanúgy egyénileg reagálnak a betegségeikre, saját, önálló és különböző érzelmekkel. Homeopátiásan mondva, ugyanúgy van köztük „alkatilag” például sulphur, phosphor, pulsatilla, nux vomica, thuja vagy bármi más, ezüst, arany, platina vagy pók vagy kígyó. Ugyanúgy, mint a nem Down szindrómával élőknek. És ugyanúgy egy egyéni, krónikus, „alkati” szer teszi őket egészségessé amellett, hogy ők Down szindrómával élő egészségesek lesznek.
A Down szindrómát a homeopátiás szakmában általában a karcinotikus miazmába sorolják, ennek ellenére az éppen fennálló tüneteik totalitását nézve minden miazmában élő Down szindrómával élő emberrel találkoztam. Vagyis volt köztük olyan, aki a tüneteinek összességét tekintve tuberkulotikus miazmában volt, és volt, aki szikotikus vagy szifilitikus vagy pszórikus miazmába tartozó tünetekkel élt. Vagyis nem csak a betegségeik tünetei egyéniek, hanem még abban is különböznek, hogy ki milyen örökletességi hajlamot hordoz.
Szakmai szempontból nézve a tünetjegyzékünk négy szert sorol fel a Down szindróma címszó alatt. Carcinosinum – mint ahogy általában a fejlődési rendellenességek esetében. Pertussinum – ami a szamárköhögés nozódája, tuberkulotikus szer és a gyógyszervizsgálatában megjelent az a téma, hogy „megbetegedés érzelmi sokk hatására”. Vagyis ebből következtethetünk a Down szindróma esetleges egyik hátterére. A Morgan pure nevezetű bélnozóda – ami rámutathat a Down szindróma hátterében lehetséges anyagcsere-zavarokra. És negyedik szerként a Toxoplasma gondii – ami egy parazita, és amelyből készült szerről a homeopátiában azt tudni, hogy jól tudja kezelni a méhen belül történt fertőzések következményeit. Ez ismét rámutathat a Down esetleges egyik hátterére.
De, amit a számomra a homeopátiás látásmód az ő esetükben feltárt, az az újabb és újabb felismerés, hogy valóban mennyire egyéni minden ember, emberi mivoltjához lényegileg tartozik ez az egyediség. Az ő esetükben, akik látszólag egymáshoz nagyon hasonlóan mások, mint a többiek, ez a felismerés fokozottan fontos. Ezért nem segít rajtuk a sajnálat, de az sem, ha az állapotukat idealizálják, és földreszállt szeretethozó angyalként tekintenek rájuk. Csak, ha egyénként kapcsolódnak hozzájuk. Ez figyelmet kíván. Észre kell venni, ha valaki Down szindrómával élőként valóban boldog állapotban van, de azt is, hogy beteg vagy szenved, mint ahogy bármelyikünk tud beteg lenni és szenvedni. Miközben, ahogy ők is, mindannyian egyének vagyunk, mégis egyformák, egyformák velük is, hiszen emberként mindannyiunknak ugyanúgy fájhat az élet és ugyanúgy lehetünk boldogok is tőle.
Bóna László - 2021. március 22.
Page updated
Google Sites
Report abuse