Átfordulás képekkel

A HÉT SÉTA NAGYHÉTEN

AZ ELSŐ NAP – VIRÁGVASÁRNAP

Évekkel ezelőtt egyszer Nagyhéten minden nap minden reggelén mindig ugyanabban az időben sétálni indultam a közeli erdőbe mindig ugyanazon az útvonalon. Elhatároztam, hogy minden séta közben a figyelmemet egy dologra helyezem, és megpróbálom végig azon tartani. Hazaérve pedig leírom a gondolatokat, melyek közben eszembe jutottak. Ez a hét nagyheti séta lett a kerete az Átfordulás című könyvemnek, ez a hét séta tagolja a kötetbe szerkesztett előadásaimat és írásaimat.

A sétáim során fényképeket is készítettem – tudom lehetne ezeknél jobb fotókat is alkotni, és sokkal kifejezőbb alanyokat is találni, de a lényeg épp az, hogy mindegyikük ugyanazon az úton volt, egyidőben.

Az első sétát Virágvasárnapon tettem, és akkor nem a nyíló tavaszi virágokat vagy zöldülő leveleket figyeltem meg, hanem az utamat kísérő kivágott vagy kidőlt fák tönkjeit. Mint kis színpadokon, úgy elevenedett meg rajtuk az élet színjátéka.

Amiket írtam, olvasható az Átfordulásban, a többi sétával együtt. A könyvbe a képek nem fértek bele, azokat itt megmutatom, napról napra, sétáról sétára.

Először a tönkök. 

A MÁSODIK NAP – NAGYHÉTFŐ

A Nagyhét második napján Nagyhétfőn a sétám közben a fák kérgét helyeztem a figyelmem középpontjába. Leírtam, amik eszembe jutottak úgy, hogy séta közben egy valamire figyelek.

A második sétát Nagyhét hétfőjén tettem, és akkor sem a nyíló tavaszi virágokat vagy zöldülő leveleket figyeltem meg, hanem az utamat kísérő fák kérgét. Ha a fák beszélni szeretnének hozzánk – jutott az eszembe – akkor nem emberi szavakkal szólnának, hanem képekkel üzennének, arcokat vágnának, egyszerre sokfélét akár, úgy, ahogy a mi szavaink csúsznak össze, egymásba torlódott arcokkal üzennének, talán nem hangokkal, hanem a mi arcainkkal kell szólniuk, ha hozzánk akarnak beszélni.

Először a tönkök voltak Virágvasárnapon, és utána a kérgek jöttek Nagyhétfőn. 

A HÉT NAGY NAGYHETI SÉTA HARMADIK SÉTÁJA

A HARMADIK NAP – NAGYKEDD

A Nagyhét harmadik napján, Nagykedden a sétám közben az erdei utak vonalát figyeltem, azt helyeztem a figyelmem középpontjába. És ahogy az utak kanyarogtak, a gondolataim is kanyarogtak, és elkalandoztak az utak gerincéről, hátából kiálló kövekről a mélyen messze bent az erdő sűrűjében rejtőző nagy kövekre. Hogyan kerülhettek oda?

Először a tönkök voltak Virágvasárnapon, és utána a kérgek jöttek Nagyhétfőn, majd maga az erdei út és a kövek Nagykedden.

A NEGYEDIK NAGYHETI SÉTA A HÉT NAGY SÉTÁBÓL

A NEGYEDIK NAP – NAGYSZERDA

A Nagyhét negyedik napján, Nagyszerdán a sétám közben a gyökerekre figyeltem, azt helyeztem a figyelmem középpontjába. Már ahogy elindultam, az út kezdeti emelkedője gyökerek között vezet. Kibukkannak, megmutatkoznak, melyek a föld alatt szoktak lenni, és most így, hogy láthatóvá lettek az egyébként láthatatlanok, van bennük valami egyszerre szemérmetlen és titokzatos. Valami nyersen valóságos és mégis rejtélyes. Ráadásul felfedik, hogy odalent láthatatlanul hasonlítanak arra, ami odafent van, és amit csak emelt fővel lehet látni. Amit lehajtott fővel láthat meg az ember, hasonlít arra, amit akkor láthat, mikor felfelé néz.

A föld fölött láthatóvá vált gyökereket figyeltem, miről is beszélnek tovaterjedő és mégis megkapaszkodó, egyszerre száraz és mégis élettel teli nedvdús formáik. Gyökerek – mintha önálló lények lennének.

Először a tönkök voltak Virágvasárnapon, és utána a kérgek jöttek Nagyhétfőn, majd maga az erdei út és a kövek Nagykedden és most a gyökerek Nagyszerdán. 

A NAGYHETI SÉTÁK ÖTÖDIK SÉTÁJA

AZ ÖTÖDIK NAP – NAGYCSÜTÖRTÖK

A Nagyhét ötödik napján, Nagycsütörtökön a sétám közben a kidőlt fák testére figyeltem, a rönkökre, azokat helyeztem a figyelmem középpontjába. Az első napon, Virágvasárnap a tönkökre figyeltem, de a rönkök, nem tönkök, a tönkökből sarjad az új élet, és életet ad megmaradt testével számtalan élőlénynek, a rönkök nem élnek, őket az élő természet veszi birtokba. Ha nem helyezném a figyelmem rájuk, fel sem tűnne, hogy mennyi halott testet ragad magával az élet, az élet, ami nem tudja őket nem megragadni, hiszen mindenhol és mindenben benne van.

A szanaszét szóródott vagy összehordott halott fák testét figyeltem, a rönköket, mennyire van vagy mennyire nincs bennük élet.

Először a tönkök voltak Virágvasárnapon, és utána a kérgek jöttek Nagyhétfőn, majd maga az erdei út és a kövek Nagykedden, a gyökerek Nagyszerdán, és most a rönkök Nagycsütörtökön.

A NAGYHETI SÉTÁIM HATODIK SÉTÁJA
A HATODIK NAP – NAGYPÉNTEK

A Nagyhét hatodik napján, Nagypénteken a sétám közben a letört ágak kusza és szúrós rengetegjét helyeztem a figyelmem középpontjába. Amit úgy hívnak, rőzse. Mintha az erdőt őriznék, illetéktelenül ne lehessen behatolni az erdő belsejébe. És ezzel az átjárhatatlansággal az erdei utakat is őrzik. Maradjon csak rajta az úton az erdőn átjáró erdőjáró. Az erdő a letört tövises ágrendszerével védi mindazt, ami élő.
Először a tönkök voltak Virágvasárnapon, utána a kérgek jöttek Nagyhétfőn, majd maga az erdei út és a kövek Nagykedden, a föld fölött kibukkanó gyökerek Nagyszerdán, a halott fa-testek, a rönkök Nagycsütörtökön, és most a letört ágak rendszere Nagypénteken.

AZ UTOLSÓ SÉTA A HETEDIK NAPON – NAGYSZOMBAT

Az első sétát Virágvasárnapon tettem, és az utolsót Nagyszombaton. Nem a nyíló tavaszi virágokat vagy zöldülő leveleket figyeltem meg, hanem minden nap mást, először, Virágvasárnapon az utamat kísérő kivágott vagy kidőlt fák tönkjeit, Nagyhétfőn a fák kérgeit, Nagykedden az utak vonalát és a nagy köveket, Nagyszerdán a föld fölé igyekvő gyökereket, Nagycsütörtökön a kidőlt fák testét, a rönköket, Nagypénteken a letört ágak áthatolhatatlan rendszerét.

És most végül, Nagyszombaton a fák odvait. Fájó sebek, szétfeszültek és halott barlangok lettek belőlük csupán vagy maguktól megnyíltak, és adják magukat, hogy bennük otthonra találjon egy élő lény vagy élő lények sokasága?

Figyeltem végig Nagyszombaton, a hét nagyheti séta utolsó sétájának végén az odúkat.

A Nagyhét hét sétájának végére érve abban az évben, mikor a Nagyhét minden napján a napnak ugyanabban az órájában ugyanazon az úton mentem végig, Húsvét vasárnapján otthon maradtam.

Bóna László

A facebook posztok: 1. VIRÁGVASÁRNAP, 2. NAGYHÉTFŐ, 3. NAGYKEDD, 4. NAGYSZERDA, 5. NAGYCSÜTÖRTÖK, 6. NAGYPÉNTEK, 7. NAGYSZOMBAT